A Marcal-medence

marcal.tmr

Bizonyára sokan hallottak már a Dunántúl szívében emelkedő Somló-hegyről és bortermelő vidékéről, ahonnan a több neves költőnk által versbe foglalt híres királyok bora, vagy ha úgy tetszik, nászéjszakák bora származik. De talán a Ság-hegy hallatán is többeknek elevenednek fel felejthetetlen élmények az ott látott kráterről, ahol a kitörés pillanatait olyan csodálatos módon megőrzött lávafolyásokban gyönyörködhetett.

Erről a két tanúhegyről, melyek mindössze 20 km-re helyezkednek el egymástól, és melyek olyan merészen törik meg a Kisalföld síkját, többé-kevésbé már mindenki hallott, a köztük húzódó Marcal-medence sötét és veszedelmes mocsarairól, ingoványairól, végtelen nádasairól és hatalmas madártömegéről azonban már nyilván kevesebben tudnak. Ezen nincs is mit csodálkozni, hisz mi, emberek sokat tettünk azért, hogy az eredeti arculatának már csak mutatóban maradjanak nyomai, vagy még annyi se. Pedig nem volt mindig a Marcal gátak közé szorítva, a mellette húzódó földek sem voltak mindig felszántva, de még maga a Marcal sem volt mindig csendesen folydogáló keskeny folyócska.

Elhelyezkedése

A Marcal-medence a Közép-Dunántúlon, a Kisalföld déli területét képezve, Vas és Veszprém megye határán húzódik. Nyugatról a Kemeneshát, míg keletről a Kemeneshát határolja ezt a Zalaszegvártól Külsővatig nyúló mintegy 3000 hektárnyi területet, ami a Marcal-völgy kistájnak a középső részét alkotja.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA somlo.tmr

Kialakulása

A Marcal-medence területe folytonos romboló és építő hatásoknak volt és van kitéve. Az Alpokból és a Bakonyból hordalékanyagok érkeztek, amik a mélyebb, síkabb területeken lerakódtak, majd tovább szállítódtak a Kisalföld felé. A Kisalföld központi része folyamatosan süllyedt és ez a folyamat az alsópleisztocénban is jelentős maradt, így a folyók errefelé irányultak. Rengeteg hordalék szállítódott át a területen, amire bizonyíték a Kemeneshát nagy tömegű kavicstakarója. A Zala is ezen a területen folyt keresztül táplálva az akkori Marcalt és az így hatalmasra duzzadt folyó oldalazó erózióval szélesítette völgyének talpát. Ezért jöhetett létre a mostanra kicsivé zsugorodott folyóhoz képest a szokatlanul nagyméretű völgy.medence.tmr

A középső-pleisztocénben a Zala megváltoztatta folyásirányát és a középső szakaszán lefejeződve dél felé fordult. Ez jókora vízgyűjtőterület-vesztést jelentett az egykori folyónak, és az ezáltal kisebb vízhozamú Ős-Marcal formálta tovább a medencét. A újpleisztocénban azonban nem állt meg a Marcal építő-romboló munkája, hanem tovább változtatta medrét és mellékpatakjaival együtt eróziós szigetek vonulatát alakította ki. Ezek a néhány méter magas szigetek hosszan és párhuzamosan húzódtak a Marcal medre és a mellékpatakok ágai közt, mintegy természetes gátat alkotva. Előfordultak viszont olyan nagy árvizek, amik ezeken a gátakon átbukva átfolytak a szomszéd patakok ártereibe. Ezek a rendszeresen ismétlődő átfolyások fokozatosan feldarabolták ezt a még egységes gátat így hozva létre kisebb eróziós szigeteket. Ha egy ilyen átfolyás talpa mélyebbre került, mint a patak medre, akkor a vízfolyás elhagyta medrét és a Marcalba torkollott. Az ilyen lefejeződéses folyamat eredménye a Marcalt keletről követő Hunyor-patak Marcalba torkollása. Ilyen és ehhez hasonló eróziós folyamatok állandóan változtatták a medencét, így nehéz megmondani, hogy mikor hol húzódott a Marcal eredeti medre.

A medence mocsarai a völgytalp nagyobb szakaszainak besüllyedésével, a 10 ezer évvel ezelőtt kezdődő holocénben keletkeztek. Az így kialakult pangó vizű mocsarakban több méter vastag tőzeg képződött és ezeknek a helyeknek a kiaknázására (Mersevát, Adorjánháza) tőzegbányákat is létesítettek, amik a bányászat befejezése után horgásztavakká váltak.

Az 1863-ban elkezdődött lecsapolás előtti medret a medencében nyitott szemmel járók még ma is fellelhetik. Ugyanis az egykori meder útjának látható nyomai a még 100 éves elterelés ellenére is maradandó lápos mocsárrétek, valamint folyó munkálta talajeróziós dombok , és az eróziós szigetek meredekké kimosódott oldalai, azaz folyóteraszok. Ilyen oldalazó eróziós folyamatok hozták létre a Bánhalmától nyugatra fekvő Belsőbándi domb nyugati, meredek oldalát, valamint a Külsővat és Marcalgergelyi közt található kaszáló és szántó közti meredek szintkülönbséget. Ha ezeket az apró, de annál beszédesebb jeleket figyelve járjuk végig a Marcal-medencét, akkor elénk tárul az egykori világ valódi arca.marcal7

A Marcal vízgyűjtő területe

A vízgyűjtő terület nagyságát a különböző források eltérően adják meg, általánosan 3033 km2 és 3084 km2 között. Az eltérés oka lehet az is, hogy egyes vízügyi leírások a Marcalba torkolló vízfolyás(ok) hovatartozását különbözőképpen sorolják be. Területünk túlnyomó részét a Marcal-medence foglalja el, mely a Kisalföld messze délre benyúló, folyóvízi erózió által formált félmedencéje. Felszíne ennek megfelelően túlnyomórészt síkság, jellegzetesen kisalföldi tájképi elemekkel, megművelt területek, rétek, legelők, ligetek, fasorok, sűrűn elhelyezkedő kis falvak mozaikja borítja.

A lentebb mellékelt térképen is feltűnő, mennyire aszimmetrikus szerkezetű a Marcal vízgyűjtője: a keleti peremterületek (Bakony) forrásaiból táplálkozó mellékpatakok jóval hosszabbak, bővizűbbek a nyugati, Kemeneshát irányából érkezőknél. A vízgyűjtő nagyobb, keleti részét kitevő Bakonyalja a hegység lábától majdnem a folyó völgyéig tart. A hegyekből lefutó nagyobb esésű patakok hordalékkúpjaikkal, és bevágódott völgyeikkel hullámossá formálták felszínét. A Bakonyaljától észak felé a Pannonhalmi-dombság, illetve Sokoró térsége nyílik el egészen Győr határáig, mely mélyebb vízmosásos völgyekkel szabdalt, önálló, magasabb dombvidéket képez.

A terület nyugati régiója, a Kemeneshát folyóvízi kaviccsal fedett egyenes plató, melynek síkjába simuló, lágyan ereszkedő lejtőit és az aljába elterülő lapályt ismerik Kemenesalja néven. E vidék tájképének jellegzetes részét képezik a környezetüktől elkülönülő bazaltvulkáni szigethegyek: a Somló, a Ság, a Kis-Somlyó, illetve a távolban a völgy déli, kezdeti szakaszán a Sümeg melletti mészkő- és dolomitrögök, de ezek már a Bakony peremvidékéhez tartoznak.

A Marcal alsó völgye a Kisalföld hordalékkal feltöltött medencéjének keleti peremén helyezkedik el. A hegységből lehordott hordalékanyagból a medence területén hordalékkúpok (mai Rábaköz) és folyóteraszok jöttek létre. Az alsó szakasz Marcaltőtől a torkolatig gyakorlatilag közös ártér a Rábával, melyből csak a jobb parton (Mórichida környékén) emelkedik ki magasabb felszín. A Marcal 3084 km2 vízgyűjtő területének mintegy 5%-a középhegység, 25%-a dombvidék, a többi 70 % síkvidéki jellegű. A síkvidéki jelleg dominanciája, és a terület lejtésviszonyai következtében a Marcal átlagos esése mindössze 0.24 ezrelék, tehát elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag végig jellegzetes alföldi vízfolyás jellegű.marcal_vizgyujto_alap

Betűk átméretezése
Kontraszt