A Somló

somlokezdo

Földrajza

A Bakony hegység nyugati lábánál, de már a Kisalföld síkságából emelkedik ki. Ajkától tizenöt kilométerre nyugatra, a Marcal-medence keleti szélén található a Somló páratlan szépségű, 435 m-es haranghegye. A körülötte elterülő, hullámos térszínből mint hatalmas sziget nyúlik a magasba, és már messziről magára irányítja figyelmünket. Veszprém megyében, Devecsertől 6 km, a lábánál elterülő Somlóvásárhelytől 1 km távolságra fekszik. Körülötte ősi falvak: Doba, Oroszi, Borszörcsök, Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár (az egykori Nagyjenő), Iszkáz, Somlóvecse és Somlószőlős. E kis falvak történelme, jóléte is szorosan összefonódott a hegyen épült vár múltjával, lakóinak pedig ősi foglalkozása, kenyere a Somló hegyi szőlők művelése.

Somló neve ősi magyar név. Abból az időből származik, amikor még somfa borította a hegy tetejét, lankáit. Ekkor még som (Cornus mas) és nem szőlő termett rajta. Az egész hegy somos volt, a rajta nőtt temérdek somfától. A sommal benőtt, sommal fedett, sommal ékes vagy somtól terhes hegy, ha a sommal borítottság már messziről látszik, feltűnik, az ilyen hegy – az Árpád-kori idők magyar nyelvén (közelebbről a dunántúli tájnyelven szólva) – “somlik”. Mielőtt szőlővel betelepítették volna, az egész hegy “somlott”. Ebből a Somló szóból képezett melléknév, vagy mindaz, ami ehhez a Somlóhoz tartozik, ami oda való, az: somlai (nem somlói, még kevésbé somlyói). A Dunántúlon sok hegyet neveznek a tájnyelv azonos logikája alapján Somlónak (sohasem Somlyónak); Somos- vagy Somhegynek. Hazánk más részein viszont sok a Somlyó, hivatalosan is ilyen alakban, míg például Somlyóvásárhelyt a Helységnévtár is mindig ilyen – egyedül helyes – alakban írta.

Más felfogás szerint a megcsuszamló, suvadó oldalú helyet, vagy a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz, sziklás hegytetőt is így jelölték.

De olyan felfogást is hangoztatnak, hogy a somlik szó a zöld héjából kifejlő (pl. dió, som stb.) gyümölcsöt is jeleni.

somlo2 somlo3

Kialakulása

A Somló a földtörténeti múlt harmadkorának közepén született. A mai Magyarország területét ebben az időben még tenger borította. Ez a tenger elvesztette összefüggését az óceánnal, és 5-10 millió évvel ezelőtt, a pliocén korban folyamatosan beltengerré vált. Ez az óriási tó a Turáni-tó, a mai Magyarország területén elhelyezkedő öble pedig Pannóniai-tó néven ismert. A Pannóniai-tó vize eleinte sós volt, de idővel a környező szárazföldek folyóinak vize édesvizűvé változtatta. A nagy tó állatvilága igen gazdag volt. Benne élt a kecskekörömkagyló (Congeria ungula-caprae), valamint egy hozzá hasonló, de jóval kisebb kagylófaj, a vándorkagyló (Dreissena).A Somló keleti lábánál, Ferencmajor közelében, az úgynevezett Födigödörben épen megmaradt kagylóhéjakat is lehet találni.

A pliocén korban a Pannóniai-tóba ömlő folyók lassan feltöltötték a területet. A tó kiszáradását követően – a harmadkor végén – a föld mélyében levő bazalttömegek egyes helyeken a felszínre kerültek.

Ez a vulkáni aktivitás hozta létre a Badacsonyt, a Szent György-hegy, Csobánc, Gulács, Tóti, Haláp hegyeket is. A kitörések alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor először lávadarabkák és vulkáni hamu szóródott ki. Ez a vulkáni törmelék a kráter környékére visszahullott, s rétegeződve kőzetté alakult, ez a vulkáni tufa, amit a Somló esetében „bazalttufának” nevezünk. A vulkáni működés következő szakasza a lávafolyás volt. A kráteren keresztül kiömlött, majd megmerevedett lávatömegekből épült fel maga a Somló. Jellegzetes bazalt vulkanikus tanúhegy, lepusztulását elősegítette a szél: a Pannon-tenger megszáradt üledékét felkapva hatalmas felhőkben szállította dél felé, egyre jobban letarolva az eredeti felszínt, de a megkeményedett lávával, bazalttal nem bírt. A területen keresztülrohanó csapadékvíz, a patakok, folyók vize is rombolta a felszínt egyre jobban mélyülő medrével. A térszín lassan süllyedt, s így a Somló bazaltkúpja egyre jobban kiemelkedett.

A Somló önállóan felépült bazalthegy. A Kisalföld délkeleti csücskén, a kissé távolabbi Bakonytól pedig nyugatra, magányos hegyszigetként emelkedik ki a környező síkságból. Alak, nagyság, felépítés tekintetében joggal mondhatjuk Somló ikertestvéreinek a Szent György-hegyet és a Badacsonyt, mert – e két hegyhez hasonlóan – a Somló is három kúpszeletből épült fel: a) az alsó, enyhén lejtő hegypalást, meneteles csonka kúp, 180-300 m-nyi tengerszint fölötti magasságban emelkedik és a Pannóniai-tó üledékét alkotó homokos agyagból és kavicsos homokból áll; b) a középső, meredek csonka kúp körülbelül 300-400 m tengerszint feletti magasságban pados elválású bazaltból (szürkés-feketés nefelinbazanitból) épült fel. Kifelé, a kopasz oldalakon kőzsákszerű kialakulást mutat és emlékeztet a Szent György-hegy vagy a Badacsony sziklabordás oldalaira; c) legfelül a tetőn még egy sapkaszerű kiemelkedést, egy körülbelül 35 m vastag harmadik kúpszeletet találunk. Anyaga hólyagos-lávás bazalt. Ezt a hólyagos – likacsos -, salakos bazaltot a nép “hopokának” nevezi. Ez a hopokából álló kőzetsapka tetőzik 435 m tengerszint feletti magasságban.

A Somló felső, lapos csúcsán, a salakos bazaltban, megtaláljuk a különféle lávamegmerevedési formákat: így a kötéllávát és a fonatosláva darabokat, továbbá a körte alakú, vagyis egyik oldalukon a visszahullásnál részben ellapult, vulkáni bombákat is. Ezek szépségükkel és szabályos formájukkal versenyeznek a Szicília szigetén ma is működő Etna vulkán világhírű bombáival. De találhatunk itt ún. megkövesedett “könnycseppeket” is.

A Somló típusos bazaltvulkán, alakja az idők folyamán a pusztulás nyomán változott. A pusztulást elősegítette a szél, amely a Pannóniai-tó megszáradt üledékét felkapva, hatalmas felhőkben szállította dél felé, egyre jobban letarolva az eredeti felszínt. A területen keresztülrohanó Ős-Duna, a csapadékvíz, a patakok, folyók vize is egyre jobban mélyedő medrével rombolta a talajt. Ennek felszíne lassan süllyedt, s így a Somló bazaltkúpja egyre jobban kiemelkedett. Végül is kialakult a táj mai képe.

Somló védelmezője a pannóniai üledékekre rátelepedett bazalt. Ha a Somló meredek, bazaltból álló kúpszeletének az alján végigmegyünk, vagy pedig a várrom alatti részét vizsgáljuk – barnás, vagy helyenként vörösbarna színű, réteges-pados, úgynevezett bazalttufát találunk. A vulkáni kitörés alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor ez a bazalttufa került először felszínre és itt a Somlón, közvetlenül a pannóniai-pontusi korú homok- és agyagrétegekre települt. A következő szakaszban, a lávafolyáskor, a kráteren keresztül kiömlött, hatalmas lávatömegekből merevedett meg a meredek falú bazaltkúp. A lávafolyás azután még egyszer megismétlődött és ebből az utolsó lávakitörés anyagából merevedett meg a legfelső hólyagos bazaltból (“hopokából”) álló sapkaszerű tömeg, a Somló kissé lapos csúcsrésze. A Somló kitűnő borát termő szőlőskertek természetesen nem a bazalton települtek, hanem a pannóniai-pontusi lankás hegyoldalakon. Itt a talaj szétmálló bazaltanyag. A bazaltkúp ugyanis a hő, a csapadék és a szél hatására kisebb-nagyobb darabokra aprózódik, végül is dió-mogyoró-sörét nagyságú (innét a népies “srét” elnevezés) lesz, és ebből képződik a híres somlai bor kitűnő termőtalaja.

A szépírók közül Mikszáth Kálmán képzeletét is megragadta a Somló földtani fölépítése.

“Tűzhányó volt valamikor, a legfelső kúp tetején, tisztán kivehető a kráter üst alakú öble. ” Ő kivehetőnek látta a kráter üst alakú öblét a Somló legfelső kapujának tetején. Ez azonban nem felel meg a pontosabb geológiai megfigyeléseknek, mint ahogyan a Badacsony tetején is régóta látni véli sok laikus az ottani “krátert”.

somlo4 somlo6

Éghajlat, növényzet és állatvilág

A Somló hegyi levegője igen egészséges. Ezt hosszabb-rövidebb ott tartózkodás után már sokan tapasztalták. A Somló vidéki falvakban sokkal több öreg ember él, mint más vidékeken, amit a helybéliek a jó levegőnek tulajdonítanak. A szőlővidék lakosai mindenkor élénk érdeklődéssel kísérik az időjárás alakulását, Somló sem kivétel. A néphit szerint, ha az ormot borító köd Zalának megy (“pipál” a Somló), akkor eső várható, ha pedig a köd a Bakonynak fordul, akkor kétséges az eső.

Ősi tapasztalat szerint jégeső is ritkábban éri a Somlót, mint a Balaton vidéki hegyeket. Számtalanszor előfordult már az is, hogy a jégeső a hegy aljáig vonult, majd a felhő kétfelé vált, és a Somló aránylag csekély kárral menekült meg a jégtől. Ilyen esetet különben a szintén magánosan álló Szent György-hegyen is többször tapasztaltak az odavalósiak. Amint azt délies növény- és állatvilága is bizonyítja, a hegy éghajlata meleg, üdülésre is igen alkalmas.

Szőlője érlelésének az aránylag meleg éghajlaton kívül a fekete bazalt hőelnyelő tulajdonsága is kedvez. A bazalt a nappal elnyelt hősugarakat, napsütés után és főleg éjjel, nagyjában egyenletesen kisugározza. A szőlőket így jóformán állandóan meleg veszi körül. Ez a fürtök fejlődését, majd a szemek (bogyók) érlelését a legkedvezőbben befolyásolja. A dús (legkevesebb négyféle: földpát, olivin, augit, magnetit stb.) ásványi összetételű bazalt mállásából származó, kitűnő termőtalaj és a többé-kevésbé egyenletesnek és állandónak mondható meleg nagyban hozzájárul a szőlők nagyszerű fejlődéséhez, illetve borai kitűnő minőségéhez. . A szőlő fölött hirtelen fölmerülő bazaltsziklák április második felében messzire sárgállanak a szirti ternye (Alyssum saxatile) aranyló virágaitól, amelyek a legmeredekebb sziklák elérhetetlen repedéseiben is megtelepszenek és festői képet nyújtanak . A sziklák közt még néhány apróbb páfrányt találunk, így a délies pikkelypáfrányt (Ceterach officinarum) és a mészkerülő északi fodorkát (Asplenium septentrionale). Ez utóbbit a Bakony vidékén csak a bazalton találjuk. A sziklák közötti humuszon a délies elterjedésű, borókafa-illatú Grimaldia fragrans nevű májmoha rejtőzik. Mindezeket Balaton vidéki bazalthegyeinken is láthatjuk, de egyedülálló, hogy a hegytető északi felét bükkerdő fedi (különösen hatalmas bükkök nőttek itt 1848 előtt), amelyben jellegzetes bükkerdei növények élnek. Somló bükkösét nyilván a Dunántúl párásabb, esősebb éghajlatának köszönheti. Itt is virít a hóvirág (Galanthus nivalis), a turbánliliom (Lilium martagon), az erős szagú medvehagyma (Allium ursinum), sőt állítólag, bár nagyon ritkán, a szép kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is. • A sziklákra kúszó borostyán (Hedera helix) jellegzetes, fa alakú, érdekes példányát láthatjuk a Taposó-kút fölött, kissé ÉNy-ra. Délvidéki hangulatot kelt az őshonos édesgesztenye (Castanea vesca) és a házi berkenye (Sorbus domestica) is. A hegy nevét adó somfa (Cornus mas) is hajdan – a szőlő elterjedése előtt – a mainál jóval nagyobb területen virított. Növényfajok: borostyán, ujjas keltike, csillagvirág, leánykökörcsin, selymes peremizs, olasz harangvirág, hegyi ternye. Az északi oldalakat bükkösök, bükkelegyes erdők borítják, fehér sással, ligeti perjével és medvehagymával A Somló hegy régi növényvilágát szemlélteti Cseresznyés Sándor főorvos 1848-ból származó leírása: “Kopasz tetejét szőlőt, árpát, zabot, parázs nagy krumplit, kasuflót, vad virágokat, cserjét berket, csalitot, szagos meggyfát, igen illatos csattogó epret, szamócát termőfekete homok fedi.”

somlo7

Betűk átméretezése
Kontraszt