2017. július archive

Júliusi beszámolók

Üzenet Haza a Nemzeti Összetartozás Napján

Minden versenyző díjat érdemelt

Kétszer is megtöltötte Kiscsőszt a Táncos Tehetségek Tábora

Népfőiskolák találkoztak Taliándörögdön és Kiscsőszön

Gyakorló Néptáncosok és Táncoktatók Tábora

Nagy érdeklődés mellett zajlott a Dűvő Népzenei Tábor

Élő Értékek a Somló-Ság Kulturális tengelyén – XII. Kiscsőszi Pajtafesztivál

Közösségerősítő találkozások – táborozó együttesek Kiscsőszön

Kiscsőszi Dűvő tábor videók

Öt kontinens, 2017.07.15-i adás

Nagy Zsolt – Kiscsőszi Dűvő táborban, a Pajtában

2017 augusztus BOZÓT

Kiscsőszi Pajtafesztivál 2017

Pajtafesztivál 2017 programjainak letöltése

Pajtafesztivál 2017 programjainak letöltése PDF-be

Júniusi beszámolók

Újra Devecserben zajlott a Bakony-Somló Népművészeti Találkozó

Évzáró gálaműsor Jánosházán

Óvodások és családjaik kirándulása

Fordulj kispej lovam Budakalászon

Kulturális lovas túra Balla Zoltán emlékére

Hunyorgók a Kabóciádén

Élménytábor a művészeti iskolásoknak

Pipacsok együttműködési megállapodás előszerződés

Pipacsok együttműködési megállapodás előszerződés

Ördögborda együttműködési megállapodás előszerződés

Ördögborda együttműködési megállapodás előszerződés

Kékiringó együttműködési megállapodás előszerződés

Kékiringó együttműködési megállapodás előszerződés

Ilosvai együttműködési megállapodás

Ilosvai együttműködési megállapodás előszerződés

László Csaba, Pipacsok

László Csaba/együttes vezető, elnök

1960-ban született a háromszéki Baróton. 1985-ben a brassói Transilvánia Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. A 80-as évektől kezdve számos néptánc- és népzenegyűjtést végzett Erdélyben. Alapító tagja volt az 1983-ban Sepsiszentgyörgyön megalakult Stúdió, majd az 1990-ben ugyanott létrejött Háromszék Táncegyüttesnek. 1987-ben Székelykeresztúron megalapította a Pipacsok Néptáncegyüttest, melynek azóta is vezetője és koreográfusa. Itt készült előadásai: Pipacsok (1988), Katonák(1993), Idegen földre ne siess (1990), Együttélésben (1991), Örökség (2001) utóbb közösen az Udvarhely Néptáncmühellyel a Király nemből méltóság (2002), Paraszt dekameron (2007), 1848 Emlékezete (2008), Emésztő vírtus (2009), Katonák (2014) utóbb pedig a Székely Dorottya(2016).

1998 -2001 között a  székelyudvarhelyi Udvarhely Néptáncműhely művészeti vezetője. Itt készült fontosabb előadásai: Táncos idők (1998), Tragédia (2000), Együttélésben (2000), Katonák (2000), Százlábú kaland (2001), közösen a Háromszék Táncegyüttessel a Székely sorsképek (2001).

2003-tól a Nagyvárad Táncegyüttes koreográfusa. Itt készült fontosabb munkái: A só útja (2003), Boszorkánytánc (2004),  Városi komédia(2006), Rendes feltámadás (2007), Eltáncolt cipők (2008), A csökmői sárkányhúzás (2008), Tragédia (2009), Bambuc ördög (2011),  Bartók Amerikából (2011), Fekete Sáfrán (2012), Óh, Napja Márciusnak (2013), Adventi játék (2013), A villa (2013), Betyárvilág (2015) Kata történet (2016), Nagyváradon a Csillagocska Néptáncegyüttesnek készített előadásai: a Váradi Biblia (2008), a Király nemből méltóság (2010) és a Tánciskola a dűlőúton (2012) táncjátékok.

Több műkedvelő együttesnek készített koreográfiákat Romániában, Magyarországon, Ausztriában, Kanadában és Hong-Kongban. Kezdeményezője és főszervezője a Székelyföldi Tánctábornak.

2002-ben a néptánckultúránk megőrzése és minőségi művelése érdekében kifejtett tevékenységéért az Erdélyi Közművelődési Egyesület Kacsó András díjjal jutalmazta.

2017-ben táncos munkásságáért kitüntették a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével

 

Pipacsok Néptáncegyüttes

25 éve működik művelődési egyesületként, 30 éve, mint táncegyüttes. Az együttes, egyesület tevékenységével mérföldkő az erdélyi néptánc-mozgalomban. Táncosai, vezetői, oktatói három hívatásos táncegyüttes: a Háromszék és a Nagyvárad Táncegyüttes, az Udvarhely Néptáncműhely alapításánál és tevékenységében részt vállaltak. Számtalan műkedvelő iskolai és falusi tánccsoport működik vagy működött a térségben a Pipacsok szakmai támogatásával.

Az együttes az évek során több önálló műsort – Pipacsok (1988), Katonák(1993), Idegen földre ne siess (1990), Együttélésben (1991), Örökség (2001), közösen az Udvarhely Néptáncműhellyel Király nemből méltóság (2002), Paraszt dekameron (2007), 1848 Emlékezete (2008), Emésztő vírtus (2009), Katonák (2014) utóbb pedig a Székely Dorottya(2016).  – mutatott be többnyire a szülőföldön és Magyarországon de távolabb is: több európai országban valamint Kínában és kétszer az Egyesült Államokban.

A Kis-Pipacsok, a Vadrózsák és a Mákvirágok gyerek-együttesek képviselik utánpótlásukat.

Az Egyesület 22 éve szervezője a Felsősófalván a Székelyföldi Tánctábornak, 13. alkalommal szervezte meg a Székelykeresztúri Néptánctalálkozót és három alkalommal szervezett Küküllőmenti néptánctalálkozot.

A Pipacsok fontos tevékenységi területe a népzene és a néptáncok felgyűjtése. E munkájuknak köszönhetően, kerültek be olyan falvak, mint a sóvidéki Pálpataka és Fenyőkút, Nagybún, Balázstelke, Szásznagyvesszős, Nagymoha, Székelyszenterzsébet, Harangláb dalai, táncai a néptánc-mozgalmunkba.

Több éve lemezkiadási tevékenységgel is foglakozunk. Fontosabb lemezek: Katonák, Műhelymunka, Jaj, Istenem hogy is legyen jó világ – Lévai Ferenc Frici, Esik eső sűrű cseppje – Murza Imre valamint a felsősófalvi tánctábor kiadványai.

2006 januárjában a Pipacsok Néptáncegyüttest Udvarhelyszék Kultúrájáért díjjal jutalmazták.

 

ennyi van, és az alábbi ideologiai duma

 

Alapelv:

A néptánc, a népzene és általában a népi kultúra a hagyományos falusi élet megszűnésével veszélyeztetett helyzetben van és mint ilyen, védelemre szorul. Az „iparosodott kultúra” akarva, akaratlanul asszimilálja, elpusztítja, csak egyszerűen, mert útjában áll, mert megváltozott értékrendünk. A megszűnés is magától, észrevétlenül történik, hisz a néphagyomány reklám nélkül, elszigetelt, zárt közösségekben évszázadokon keresztül csiszolódott, kristályosodott. A faluközösség többnyire saját maga hozta létre életterét, szórakozását (aktív részese volt). Ebben a gyors változó világban mégis szükség van a népi kultúrára, mert ez az ami megkülönböztet más nemzetektől, másoktól, identitásunk legfőbb hordozója. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy önmagában véve a népművészet nem elégíti ki a modern ember igényeit (fogyasztói vágyak). Így aztán igazából egy új funkció, új motiváció kell számára. A népművészet utáni érlelődést a turizmus fejlődése is hordozza. A turistáknak szükségük van a helyi jellegzetességre. Ezért vált mostanra fontossá a népművészet újjáteremtése. Sajnos egyelőre nem az újjáteremtés (ez csak a népművészeti giccsek terén történt meg), hanem a végkiárusítás folyik. Funkciójukat vesztett utolsó értékeiket bocsátják áruba a falusi emberek, a szellemi tudás – mert nincs, aki megtanulja, vagy a felgyűjtse – az öregek halálával, föld alá kerül. A felgyűjtés, a megőrzés, az újjáteremtés az a láncolat, amire nagyon fontos odafigyelni, és amire áldozni kell. A népzenének, a néptáncnak egyéniségformáló, nevelő szerepe van. Értékrendet, identitástudatot alakít, ugyanakkor tartalmas szórakozást nyújt. Az iskola mellett, ezért van fontos szerepe a néptáncnak, a táncháznak, mint mozgalomnak a gyerekeink nevelésében. A városról kiinduló divatmozgalmak pedig hatnak a falura is. Hogy ez az értékrend megmaradjon az ár ellen is, eszközök szükségesek.

Betűk átméretezése
Kontraszt