Az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület szakmai partnerként vett részt a rendezvény megvalósításában
A Montevideoban tevékenykedő magyar közösség szervezte idén a Dél-Amerikában élő magyarok legnagyobb kulturális rendezvényét, mely kétévente vándorol a térség országaiban. A magyar érzelem a déli temperamentummal társulva hatványozottan fejti ki hatását, így a rendezvény napjaiban úgy érezhettük, mintha a legjobb magyarországi fesztiválok egyikén lennénk. Fokozta a hangulatot, hogy az Argentínából, Brazíliából és Uruguayból érkezett csoportok tagjai két évig várják ezt az eseményt, ilyenkor pedig minden pillanatot megragadnak, hogy közösen örüljenek a találkozásnak. A közel tíz napos program alatt nem merült fel olyan probléma, ami egy pillanatra is beárnyékolhatta volna az együttlét örömét. Február 19-én pénteken magyar köszöntésektől lett hangos az Uruguayi Magyar Otthon (UMO). Sorra érkeztek a baráti csoportok, akiket a helyi néptánccsoport aktivistái fogadtak. Fiatalok nagy sürgés-forgással szolgálták fel a vacsorát, majd előkészítették a termet az üdvözlő táncházhoz, amely hajnalig tartott. Szombaton és vasárnap zajlott a néptánc találkozó szakmai része, melynek két kiemelt programja a szombati színházi, majd a vasárnapi szabadtéri gála volt. Szombaton este Montevideo legelegánsabb színházterme adott otthont a Találkozó gálaműsorának, ahol minden együttes az elmúlt két évben megismert táncanyagokat, az azokból készült koreográfiákat mutatta be. A gála közel négy óra időtartamú volt. A csoportok gyönyörű népviseletekben, kiváló táncanyag ismerettel adták elő koreográfiáikat, amelyeket a közönség tomboló tapssal jutalmazott. A gálát záró moldvai fináléban közel kétszázötven néptáncos volt a színpadon. Ugyanezen a hétvégén rendezték meg a Dél-Amerikában működő magyar szervezetek szövetségének (LAMOSZSZ) tanácskozását, melyre az említett három országon kívül érkeztek Paraguayból és Venezuelából is képviselők. A beszámolókból kiderült, hogy mindenütt erős a magyar kötődés, bár vannak nehézségek (pl. Venezuelában a politikai helyzet miatt). A szervezetek komoly közösségi, oktatási munkát végeznek, rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot. A fesztivált követő héten, hétfőtől vasárnapig zajlott a már hagyományosan megrendezett néptáncos és népzenei szimpózium, melyen közel százötven résztvevő ismerkedhetett az általa kiválasztott táncos, vagy zenei anyaggal. A néptánc oktatást három mesterpár végezte: Makovínyi Tibor és felesége, Truppel Mariann már kilenc hónapja járták Argentína és Uruguay próbatermeit és most ezzel a Galga-menti tanítással zárták küldetésüket. A felvidéki Kupec Mihály és felesége Kupec Andrea Magyarbőd táncaival ismertette meg tanítványait. Az Élő Forrást képviselve Kovács Norbert és Lőrincz Hortenzia tanította a szászcsávási táncok iránt érdeklődő táborozókat. A kiváló muzsikaszó a Dűvő zenekarnak és Pál István Szalonnának köszönhetően töltötte be folyamatosan a tengerparti táborhely helyiségeit. A témákhoz kapcsolódó népdalokat Kubinyi Júlia tanította.

A gálaműsor utáni ünneplés

Magyar népviseletek a karneváli forgatagban


















