2018. október archive

Feljegyzés

Műhelymunka

Kiscsősz, 2018. október 27-28.

Téma: belső személyiségfejlesztés, módszerek összegyűjtése

„A műhelymunka alkalmával, különböző módszereket gyűjtöttünk össze, beszéltünk át, arra vonatkozóan, hogyan tudjuk segíteni a tánc és kisebb személyes beszélgetések, példamutatás által a személyiség fejlődését, az önértékelés, önbecsülés pozitív irányba történő befolyásolását.”

„Több módszert is átbeszéltünk az önbecsülés, a személyiség, önértékelés fejlesztésére: a különböző bátorítási technikákat, a dicséret művészetét, a hibákból való tanulási módokat, a tanári, oktatói szeretet kifejezésének eszközeit.”

A műhelymunka témájának feldolgozása során felvetődött, rendszerezett módszereket az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

Módszerek

Kommunikáció

A leggyakrabban megjelenő technika a tanár diák kapcsolatban, így megkerülhetetlen a szerepe az önértékelés fejlesztésében. A termékeny, inspiráló légkör sarokköve a diákok fejlődésének, ezt elsősorban a tanári kommunikáció határozza meg.

A hatékony tanári kommunikáció feltételei

• letisztult gondolkodás
• nyugalom és biztonság
• interakcionális szemlélet
• cselekvő együttműködés
• nyíltság, őszinteség, kulturáltság

Példamutatás

A nevelés-oktatás folyamatában a tanulók motivációját leginkább befolyásoló tényező a pedagógus személyisége. Minden pedagógus más habitusú, más temperamentumú személyiség, másképp kommunikál, reagál azonban minden esetben rendkívül fontos az emberi, tanári hitelesség.

Ennek ismérvei, feltételei

• pozitív személyiségjegyek, mint a következetesség, egyenesség, pozitív hozzáállás stb.
• érzelmi elfogadás (pozitív érzelmi kapcsolati attitűd)
• pedagógiai erények
• elmélyült ismeretek
• (humor)

Fejlesztő értékelés

A helyes önértékelés kialakításában kulcsszerepet játszanak a fejlesztő értékelés módszerei, technikái. Ennek lényege, hogy tanári célok helyett a tanulói eredményeknek kell irányítaniuk a tervezést – azt követeli a pedagógustól, hogy a teljesítményre vonatkozó követelményeket a tanítási és tanulási folyamat elején és ne a végén határozza meg.

„A fejlesztő értékelés arra szolgál, hogy megállapítsa a tanulók fejlődésének, interaktív módon történő értékelése, amely az értékelési szempontok meghatározásával, előrevetíti a tanulási célokat, ezáltal folyamatosan követi és támogatja a tanulási folyamatot, a tanulást ahhoz igazítja.” (OECD CERI, 2005)

A fejlesztő értékelés eszközei

1. metakommunikatív megnyilvánulások: mimika, gesztus, tekintet, testbeszéd
2. szóbeli értékelés – fontos, hogy állandó és őszinte legyen;
3. írásbeli értékelés, amely lehet: pontozás, jutalom, szöveges. (a táncpedagógia során kevésbé releváns)

Színterei, folyamatai:

1. Kiscsoport: ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés és értékelés is a gyerekek által
2. Tanári értékelés-ellenőrzés: Fölméri a csoportokon belül az egyéni előrehaladás ütemét, a csoporton belül ellenőriz és értékel
3. A csoportok tagjai önmaguk, majd egymás teljesítményét véleményezik
4. A tanár értékeli az egész osztály, a csoportok és egyének munkáját a céloknak, követelményeknek, szempontoknak megfelelően.

A program időpontja: 2018.10.27.-10.28.

A program helyszíne: Kiscsősz
A program szervezője: Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület
Érintettek létszáma: 25 fő

Az élet minden területén és szakaszában fontos, de kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a gyermekek, a fiatalság képzésében és oktatásában a tánctanítás, a közösségépítés mellett, hogy az emberek önbecsülésével, személyiségével is foglalkozunk. A mostani műhelymunka egy kissé rendhagyó volt, hisz a különböző módszertani ismereteken kívül a belső személyiségfejlesztéssel is foglalkoztunk. A tanítói munka elengedhetetlen része, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, mivel a gyermekek-, ha megfelelő módon tevékenykedünk a munkánkban- szükségét érzik a lelki támogatásnak is.

A műhelymunka alkalmával, különböző módszereket gyűjtöttünk össze, beszéltünk át, arra vonatkozóan, hogyan tudjuk segíteni a tánc és kisebb személyes beszélgetések, példamutatás által a személyiség fejlődését, az önértékelés, önbecsülés pozitív irányba történő befolyásolását. A tánc erre alapvetően egy remek eszköznek bizonyul, hisz a mozgásforma által is ad egy pluszt az emberek számára, annak, aki csinálja, és annak is, aki nézi. Mindezek mellett, ha az egyén személyisége rendben van, sokkal hatékonyabban tud dolgozni csapatban, együttesben. A néptánc, népzene és a magyar hagyományok megismertetésével, a régi idők embereinek életkultúráját, önbecsülését és tartását élik meg a gyerekek, amely végigkíséri őket életük további szakaszán, örök útravalóul.

A tánc a társakkal való közös együttműködésre, hozzájuk való alkalmazkodásra késztetnek, hisz a gyakorlati kivitelezésük az együttmozgást kívánják meg. A megfelelő színvonalú táncos koreográfiához együtt kell dolgozniuk társakkal, ezért konflikusmegoldó képességre, egyezkedésre is szükség van egyes helyzetekben. A mozdulat elsajátítás örömet, önbizalmat, önbecsülést és bátorságot ad, ezért a visszahúzódóbb gyerekek is feloldódnak.

Több módszert is átbeszéltünk az önbecsülés, a személyiség, önértékelés fejlesztésére: a különböző bátorítási technikákat, a dicséret művészetét, a hibákból való tanulási módokat, a tanári, oktatói szeretet kifejezésének eszközeit.

Feljegyzés

Tanulmányút

Elek, 2018. október 20-21.

Téma: a táncházmozgalom, a hagyományőrzés- és átadás aktuális problémáinak vizsgálata

„Ha ezen problémákat lajstromozni igyekszünk, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

–             a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség;

–             ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;

–             az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);

–             az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.

Összejövetelünkön a következő megállapításokra jutottunk:

1. A táncházmozgalmat, valamint a hagyományőrzést és tradícióátadást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni. E folyamatban nem játszhat szerepet az utánpótlás válogatása.
2. A műhelyekben zajló munkát minél közelebb szükséges vinni a „külvilághoz”, mindenekelőtt a kisiskolás korú gyerekekhez. Így elkerülhető, hogy utódaink kizárólag a fogyasztói kultúrával, annak életvezetési stratégiájával, az sms- és chatnyelvvel szembesüljenek (Vö. a műsorokban szavazógéppé alacsonyított nézők tömegével!).
3. A hagyomány megőrzésében és továbbadásában érdekelt szakembereket a fentiekben említetteknek megfelelően kell képezni, ilyetén módon lassan elérhetővé válik a paradigmaváltás.”

Megállapítások

1. Belterjesség

A táncházmozgalom aktív résztvevőinek jelentős része amatőr néptáncegyüttesek különböző korosztályú tagjai, még többen az alapfokú művészetoktatásban részt vevő tanulók, akik pár éves gyakorlat után már komoly mozgáskészséggel, ismeretanyaggal rendelkeznek a tanult tájegységek táncáról, valamint könnyen sajátítanak el más táncokat is.

A teljesen kezdő, a néptánccal ismerkedni kívánó közönség részére elvétve akadnak szórakozás gyanánt táncalkalmak, leginkább a népszerű moldvai táncházakban érhetik őket pozitív élmények ezen a téren. Leggyakoribb a felnőtt, akár a senior korosztály érdeklődése, ők sok esetben megszervezik saját csoportjukat egy-egy amatőr együttessel karöltve, így biztosítva az oktatást a kezdő szinttől.

A rendszeres táncalkalmak megszervezése a gyakorlatlan érdeklődők részére inkább közművelődési feladat, hiszen a táncegyüttesek maguk szórakoztatására szervezik a táncházakat, bálokat, ahol előzetes tudás birtokában tud szórakozni a jelenlévő.

1. A versenyszellem erősítése

A 2000-es évektől kezdődően a korábban meglévő Nagy Országos Fesztiválok (Zalai Kamaratánc Fesztivál, Szolnoki Országos Néptánc Fesztivál), a 3 évente megrendezett Gyermek valamint a 2 évente megrendezett Ifjúsági és Felnőtt Szólótánc Versenyek mellett nagy ütemben szaporodtak a különböző megyei, regionális és országos versenyek, fesztiválok, minősítők, melye folyamat egyik gerjesztője a művészeti iskolák tanulmányi versenyrendszerének bevezetése, megerősödése volt.

Így gyakorlatilag minden iskola, együttes „hozzá jutott” a versenyekhez, amelyen való részvételhez az a tévhit társult az iskolák tekintetében, hogy anyagi, támogatással összefüggő vonatkozásai lesznek a versenyen elért eredményeknek, minősítéseknek.

Ezt erősítették azon társadalmi folyamatok, melyek a folyamatos mérés alapján történő értékeléssel minősítik az adott „terméket”, művet, szolgáltatást.

Így kialakult a néptánc közegében is egy mindent átható versenyrendszer, amelyet megkoronázott a Fölszállott a Páva televíziós tehetségkutató elindulása. A tévé által (is)generált eredmény- és megfelelési kényszer olyan színpadi megoldásokat, mozgásokat, viselkedéskultúrát generált, ami a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint, egészen más irányba viszi a néptáncoktatást, a néptánc színpadi és egyéb interpretálását, és ezáltal a hagyományőrzést, hiszen a mindkét színtér szereplői a táncházmozgalom résztvevői.

Megoldási javaslatok

A szolgáltatási szféra tagolása: a gyakorlott néptáncosok rendezvényei mellett szükséges egy olyan rendszeres, ismeretterjesztő jelleggel, akár egymásra épülő tematikával működő rendezvényrendszer, hálózat, amely kielégíti a népművészetek iránt jelentkező egyébként jelentős társadalmi igényt. A táncegyüttesekkel, iskolákkal szemben ugyanis nem lehet ilyen elvárást megfogalmazni, viszont fontos szakmai partnerként, együttműködőként igenis érdemes számítani rájuk, együttműködni velük.

A hagyományőrzést és tradícióátadást, ezen belül a néptáncoktatást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni, valós, életszerű, gyakorlati módon, a maga komplexitásában, és lehetőséget kell kínálni minden korosztálynak, a különböző felkészültségű érdeklődőknek a bekapcsolódásra. Ezzel elkerülhető lenne a nemkívánt szelekciós folyamatok erősödése.

Szükségesnek tartjuk a műhelyekben zajló szakmai tevékenység széles körben való megismertetését, publikálását, a fogékonyságot erősítendő, modern csatornákon, technikákon keresztül.

A paradigmaváltáshoz nélkülözhetetlen a hagyomány művelésében, átadásában, éltetésében tevékenykedő szakemberek képzése a fent leírtak szellemében, azonban ez csak széles körben elfogadott, a szakma konszenzusát bíró, belátásra alapozott módszerekkel történhet.

A program időpontja: 2018. október 20-21.

A program helyszíne: Elek

A program szervezője: Eleki Román Hagyományőrző Táncegyesület

Érintettek létszáma: 300 fő

„A népi kultúra közösség- és személyiségformáló hatásai, ezek eltérései a módszerek, divatok összehasonlítása alapján” című pályázatnak köszönhetően Eleken járt az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület, valamint a Kispej Lovam Táncegyüttes, hogy partnereivel megvizsgálja a táncházmozgalom, a hagyományőrzés- és átadás aktuális problémáit.

Ha ezen problémákat lajstromozni igyekszünk, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

• a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség;
• ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;
• az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);
• az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.

Az Eleki Román Hagyományőrző Táncegyüttest, illetve az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesületet régi időkre visszanyúló barátság és munkaközösség fűzi össze, mindketten a tradíció megőrzésének és továbbadásának tiszta formájában érdekeltek. Mindemellett fontosnak tartják olyan metodológiák kidolgozását, amelyek megkerülhetővé teszik a korábban említett veszélyeket. Hogyan is lehetséges ez? Összejövetelünkön a következő megállapításokra jutottunk:

1. A táncházmozgalmat, valamint a hagyományőrzést és tradícióátadást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni. E folyamatban nem játszhat szerepet az utánpótlás válogatása.
2. A műhelyekben zajló munkát minél közelebb szükséges vinni a „külvilághoz”, mindenekelőtt a kisiskolás korú gyerekekhez. Így elkerülhető, hogy utódaink kizárólag a fogyasztói kultúrával, annak életvezetési stratégiájával, az sms- és chatnyelvvel szembesüljenek (Vö. a műsorokban szavazógéppé alacsonyított nézők tömegével!).
3. A hagyomány megőrzésében és továbbadásában érdekelt szakembereket a fentiekben említetteknek megfelelően kell képezni, ilyetén módon lassan elérhetővé válik a paradigmaváltás.

Összejövetelünket közös énekléssel és táncházzal zártuk, amely eseményen a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki közösen járta a táncot.