2018.06.10. Tanulmányút Dunaföldváron feljegyzés

Feljegyzés

Tanulmányút

Dunaföldvár, 2018. június10.

 

Téma: a gyermekek oktatása, fejlesztése a néptánc segítségével.

 

A tanulmányút célja a megfigyelés volt. Szerettük volna megvizsgálni más szervezetek esetében miképp történik a gyermekek oktatása, fejlesztése a néptánc segítségével.

Az által, hogy a gyermek a néptánc órára belép, egy közösség aktív tagjává válik. A közösségnek hatalmas nagy személyiségfejlesztő hatása van. Különböző képességek alakíthatók és fejleszthetőek általa. Ilyen például az értelmi és érzelmi intelligencia fejlesztése, az önértékelés képességének kialakítása, az együttműködési képesség kialakítása, fejlesztése.

 

Erre a fejlesztő tevékenységre nagyon jó példát állított ez a rendezvény is, hisz hatalmas gyermeksereget vonultatott fel. A gyermekeken pedig látható volt mennyire élvezik, amit csinálnak és, hogy ők észre sem veszik, de minden egyes táncórával változnak és változtatnak.

 

A Néptáncfesztivál után a külföldi partnereinkkel együtt elbeszélgethetünk a gyermek néptánccsoportok vezetőivel. Ők elmondták nekünk, hogy ők milyen nevelési, tánctanítási módszereket alkalmaznak a gyermekek esetében. Olyan új általuk használt és bevált nevelési módszereket említettek, amelyek hatásaival és azok irányításaival érvényesítik személyiségformáló nevelő funkciójukat.

 

A módszerek mellet jó gyakorlatként megjelent még az a nagymértékű összefogás, amit itt tapasztaltunk partnereinkkel. Összefogtak különböző egyesületek, szülők, önkormányzatok, helyi polgárőrök, cserkészek, az iskola, a művelődési központ azért, hogy egy ilyen színvonalas rendezvény megvalósulhasson.

 

 

Társadalomkép:

A település és vonzáskörzete olyan vidéken fekszik, mely kellően távol van a nagyvárosoktól ahhoz, hogy az emberek közötti ismeretségek, kapcsolatok rendszeresebbek, erősebbek legyenek az átlagosnál. Ilyen vidéken köztiszteletnek örvendenek a közélet pozitív szereplői, kulturális vezetők, papok, pedagógusok, stb. Tekintettel arra, hogy közepes méretű településcsoport, a közintézményekkel való ellátottság is megfelelő. A családok jelenléte, minősége átlagos, az iskolák és óvodák színvonala szintén. A fiatalok – középiskola és felsőoktatás hiányában – ifjú korukra részben elvándorolnak. Jellemző a Budapest felé fordulás.

 

A rendezvényen szerzett tapasztalatok:

A fesztiválon láthattuk a helyi csoportokat, melyek jellemzően kisebb iskolák, műhelyek képviseletében mutatkoztak meg. Emellett jelen volt egy nagyvárosi, ismert együttes gyermek csoportja is, mely a Fölszállott a Páva sztár csoportjaként vált ismertté.

Tapasztalatunk szerint a nagyvárosi társaság színpadi szerkesztettséget és technikai megfogalmazását tekintve jelentős fölényben volt a helyi csoportokhoz viszonyítva. Nem volt tehát más lehetőség; meg kellett nyerniük a fesztivált. Másrészt láthattuk, hogy a kisebb csapatoknál hatalmas lelki kapcsolat és szeretet jellemzi a pedagógus-tanítvány viszonyt. Ez az érzelemvilág tükröződött a fellépés előtti készülődésben és a fellépés pillanataiban is. Hasonlóan szép pillanatokat kaphattunk, ha figyeltük a bemutató utáni dicsérgetést, szeretetteljes együttlétet. Mindez persze kevesebb sikert hozott, mint a katonás rendben bemutatott koreográfia.

A nagyvárosi csoport pedagógusai fukarkodtak a dicsérettel, a hibák kiemelésével korholták tanítványaikat.

Az utólagos megbeszélés során alapvetően az a kérdés merült fel, hogy ez a siker az említett emberi körítés mellett, vajon milyen nyomokat hagy a gyerekekben, milyen személyes értékeket képes kiemelni, vagy esetleg inkább háttérbe szorítani? A korholás eredményeképp ma még keményebben dolgozó fiatalok mikor esnek át a dacos, ellentmondó időszakba, ahol a kemény hangú példakép lassan inkább keménykezű zsarnok képében jelenik meg a tanítvány előtt? Segíti-e a fiatalokban az ilyen közösségi élmény, hogy hasonlóan kemény, siker-centrikus személyekké váljanak? Úgy értékeltük, hogy bizonyára igen.