Feljegyzés
Tanulmányút
Elek, 2018. október 20-21.
Téma: a táncházmozgalom, a hagyományőrzés- és átadás aktuális problémáinak vizsgálata
„Ha ezen problémákat lajstromozni igyekszünk, akkor a következőket állapíthatjuk meg:
– a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség;
– ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;
– az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);
– az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.
Összejövetelünkön a következő megállapításokra jutottunk:
- A táncházmozgalmat, valamint a hagyományőrzést és tradícióátadást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni. E folyamatban nem játszhat szerepet az utánpótlás válogatása.
- A műhelyekben zajló munkát minél közelebb szükséges vinni a „külvilághoz”, mindenekelőtt a kisiskolás korú gyerekekhez. Így elkerülhető, hogy utódaink kizárólag a fogyasztói kultúrával, annak életvezetési stratégiájával, az sms- és chatnyelvvel szembesüljenek (Vö. a műsorokban szavazógéppé alacsonyított nézők tömegével!).
- A hagyomány megőrzésében és továbbadásában érdekelt szakembereket a fentiekben említetteknek megfelelően kell képezni, ilyetén módon lassan elérhetővé válik a paradigmaváltás.”
Megállapítások
- Belterjesség
A táncházmozgalom aktív résztvevőinek jelentős része amatőr néptáncegyüttesek különböző korosztályú tagjai, még többen az alapfokú művészetoktatásban részt vevő tanulók, akik pár éves gyakorlat után már komoly mozgáskészséggel, ismeretanyaggal rendelkeznek a tanult tájegységek táncáról, valamint könnyen sajátítanak el más táncokat is.
A teljesen kezdő, a néptánccal ismerkedni kívánó közönség részére elvétve akadnak szórakozás gyanánt táncalkalmak, leginkább a népszerű moldvai táncházakban érhetik őket pozitív élmények ezen a téren. Leggyakoribb a felnőtt, akár a senior korosztály érdeklődése, ők sok esetben megszervezik saját csoportjukat egy-egy amatőr együttessel karöltve, így biztosítva az oktatást a kezdő szinttől.
A rendszeres táncalkalmak megszervezése a gyakorlatlan érdeklődők részére inkább közművelődési feladat, hiszen a táncegyüttesek maguk szórakoztatására szervezik a táncházakat, bálokat, ahol előzetes tudás birtokában tud szórakozni a jelenlévő.
- A versenyszellem erősítése
A 2000-es évektől kezdődően a korábban meglévő Nagy Országos Fesztiválok (Zalai Kamaratánc Fesztivál, Szolnoki Országos Néptánc Fesztivál), a 3 évente megrendezett Gyermek valamint a 2 évente megrendezett Ifjúsági és Felnőtt Szólótánc Versenyek mellett nagy ütemben szaporodtak a különböző megyei, regionális és országos versenyek, fesztiválok, minősítők, melye folyamat egyik gerjesztője a művészeti iskolák tanulmányi versenyrendszerének bevezetése, megerősödése volt.
Így gyakorlatilag minden iskola, együttes „hozzá jutott” a versenyekhez, amelyen való részvételhez az a tévhit társult az iskolák tekintetében, hogy anyagi, támogatással összefüggő vonatkozásai lesznek a versenyen elért eredményeknek, minősítéseknek.
Ezt erősítették azon társadalmi folyamatok, melyek a folyamatos mérés alapján történő értékeléssel minősítik az adott „terméket”, művet, szolgáltatást.
Így kialakult a néptánc közegében is egy mindent átható versenyrendszer, amelyet megkoronázott a Fölszállott a Páva televíziós tehetségkutató elindulása. A tévé által (is)generált eredmény- és megfelelési kényszer olyan színpadi megoldásokat, mozgásokat, viselkedéskultúrát generált, ami a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint, egészen más irányba viszi a néptáncoktatást, a néptánc színpadi és egyéb interpretálását, és ezáltal a hagyományőrzést, hiszen a mindkét színtér szereplői a táncházmozgalom résztvevői.
Megoldási javaslatok
A szolgáltatási szféra tagolása: a gyakorlott néptáncosok rendezvényei mellett szükséges egy olyan rendszeres, ismeretterjesztő jelleggel, akár egymásra épülő tematikával működő rendezvényrendszer, hálózat, amely kielégíti a népművészetek iránt jelentkező egyébként jelentős társadalmi igényt. A táncegyüttesekkel, iskolákkal szemben ugyanis nem lehet ilyen elvárást megfogalmazni, viszont fontos szakmai partnerként, együttműködőként igenis érdemes számítani rájuk, együttműködni velük.
A hagyományőrzést és tradícióátadást, ezen belül a néptáncoktatást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni, valós, életszerű, gyakorlati módon, a maga komplexitásában, és lehetőséget kell kínálni minden korosztálynak, a különböző felkészültségű érdeklődőknek a bekapcsolódásra. Ezzel elkerülhető lenne a nemkívánt szelekciós folyamatok erősödése.
Szükségesnek tartjuk a műhelyekben zajló szakmai tevékenység széles körben való megismertetését, publikálását, a fogékonyságot erősítendő, modern csatornákon, technikákon keresztül.
A paradigmaváltáshoz nélkülözhetetlen a hagyomány művelésében, átadásában, éltetésében tevékenykedő szakemberek képzése a fent leírtak szellemében, azonban ez csak széles körben elfogadott, a szakma konszenzusát bíró, belátásra alapozott módszerekkel történhet.
