2019. január archive

Feljegyzés

Terepmunka

Békéscsaba, 2019. január 19-20.

Téma: a Békéscsabai Országos Szólótáncfesztivál látogatása

Megfigyelés, interjúkészítés (gyermekek??, kísérőik melyik tájegységről érkeztek, mennyire befolyásolja maga a tájegység hagyománya, a szokásrend)

Megállapítás: „a gyermekeknek saját élettapasztalataiknak megfelelően átadni azt az információt, hogy itt nemcsak egy szárazon előadott táncanyagról van szó (technika), hanem magáról a személyiségéről (lélek). A fent említett összetevők egyvelege (technika, emberi lélek, tradíció spiritualitása) jellemzi a kiemelkedő produkciókat. A néptáncot oktató szakembereknek ezt a szellemiséget kell átörökíteni a fiatal generáció számára. A néptánc testileg, lelkileg, szellemileg teszi erősebbé az embert.”

Megbeszélésünk során összegyűjtöttük, hogy Békéscsabai látogatásunk során az ott történtek és elhangzottak mellett programunk keretében milyen teendőkre fektessük a hangsúlyt. Ezek a következők:

Interjú készítése a versenyzőkkel a következő témákat érintve:

o             ők és kísérőik mely tájegységről érkeztek

o             mennyire befolyásolja őket tájegységeik hagyománya, az ott élő közösség szokásai és elvárásai

o             milyen indíttatásból kezdtek el táncolni – projektünk szempontjából kiemelt fontosságú kérdés

A versenyzői kör és a velük érkezők nagy része vidéki volt. A budapesti együttesekből érkezettek 50%-a szintén vidékről került a fővárosi csoportba. Alapvetően jó lelkületű, fiatalos, tettre kész társaságot láttunk. Néhányan láthatóan túlszereplik magukat, útkeresők, néhányuk viselkedése túlzott önbizalmat sugároz, de ez a kisebb arányhoz tartozó jelenség.

Megállapítottuk, hogy a fiatalok „saját szintjükön”, saját élettapasztalataihoz kötött oktatási módszer sokkal hatékonyabb, mint a szárazon átadott tananyag. Ha van olyan élmény, melyhez a tanítvány tudja kötni a tanult motívumokat, a tanulás már örömszerzéssé válik. Így nem csak a technikai fortélyait sajátítja el egy-egy mozdulatnak, annak lelki megnyilvánulását is hozzáköti a tánchoz, mozdulatai természetesek, lélekből fakadók lesznek.

A fenti módszert természetesen nagyban elősegít, ha a gyermeknek már vannak otthoni, esetlegesen családi tapasztalatai a néptánccal. A szülőkkel / nagyszülőkkel történő közös gyakorlás, a „nagypapa által tanított” lépéssor mind olyan élmények, melyek, ha hibásan is rögzültek a fiatalban, örök örömforrást biztosítanak felelevenítésükkor. Természetessé válik a gesztus, a tanult modort ösztönből fakadó könnyed érzés váltja fel.

Itt a következő kérdések merültek fel, melyek későbbi kutatásaink témái lehetnek:

o             Könnyebben tanítható néptáncra az a fiatal, akinek családjában, esetlegesen felmenői között is van néptáncos?

o             Másként viszonyulnak-e ezek a gyermekek a néptánchoz?

o             Jellemző-e a körükben a tradíció hosszú idejű továbbvitele, szeretnék-e ők is továbbörökíteni?