A program időpontja: 2019.02.09.
A program helyszíne: Kiscsősz
Idén februárban is megrendezésre került a mára már hagyományosnak mondható farsangi mulatság, amelyen – a magas hozzáadott értéknek köszönhetően – mind a környékről, mind a határokon túlról szép számban jelentek meg résztvevők. Az eseményre gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt érkeztek, azaz a társadalom minden életkori rétege képviseltette magát. Erre az alkalomra különleges műhelymunkát építettünk rá, amelynek során a hazai és külföldi szakemberek megfigyeléseket, jó gyakorlatokat gyűjthettek. Az esemény keretében fontosnak tartottuk a néptánc mellett a néphagyomány megismertetését is, hiszen a hagyományőrzés nem korlátozódhat a tánckincs fennmaradásának biztosítására. A hagyományok felelevenítésével szerettük volna elérni, hogy a tánchoz, annak elméleti és gyakorlati megvalósításához ne csak a próbákat társítsák a fiatalok, hanem a szórakozást és a tánc élvezetét is, vagyis ne csak sportként, illetve versenyszámként gondoljanak a hagyományőrzésre, hanem szórakozásként, a közösség összekovácsoló erejeként is.
A résztvevők helyi finomságokat szintén megkóstolhattak: a februári hidegben forró orjaleves melegítette fel az érdeklődőket, a későbbiekben pecsenyével, hurkával és kolbásszal szolgáltunk. Ehhez természetesen elengedhetetlen volt a disznóvágás, amelyre a hagyomány szerint korán reggel került sor.
Ezzel párhuzamosan a Faluházban zajló táncoktatás – amely alatt a Dűvő zenekar biztosította a jó hangulatot – gyakorlati oldaláról mutatta meg a résztvevőknek, milyen pozitív hatással van a néptánc a személyiségfejlődésre, a társas viselkedésre, illetve az egyén jellemére. Óráról órára érezhető volt a nyolcvan táncos fejlődése, egymással történő kommunikációjuk erősödése, önbizalmuk növekedése. A foglalkozás pozitív élményként való lecsapódásában nagy szerepet játszott Szabó Szilárd és lánya, Rubinka, akik a széki táncok szeretetteljes oktatásával is segítették, hogy a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek a későbbiek során pozitív folyamatként emlékezhessenek vissza az itt tanultakra.
A mulatság lezárulásának közeledtével álarcos felvonulás keretein belül lehettünk tanúi annak, hogyan zajlik falusi környezetben egy bolondmenyegző, miként búcsúztatandó a véget érő tél, s hogyan fogadandó az érkező tavasz. Az ilyenkor elmaradhatatlan kiszebábégetés is az előbb említett változásnak a jelképe.
Mindezeket követően a Dunántúli Népi Kommandó és Devecser város iskolás néptáncosainak gálaműsorával került bevezetésre a hajnalig tartó bál.
Az ilyen jellegű eseményeket – amelyek programjában megjelenik a néptánc mint oktatás és képzés, ám mellette szerepet kap a hagyomány direkt és indirekt megismerése is – érezzük leginkább ideálisnak a gyermekek személyiségfejlesztésére, szocializációjára.
