KÉKIRINGÓ S BOTH ARANKA
A Kékiringó Alapítvány alapító okirat szerinti céljai:
– a gyerekek védelmére és nevelésére irányuló tettek elősegítése és bátorítása,
– a társadalomvédelmi és tanügyi intézmények anyagi és morális támogatása, különös odafigyeléssel a gyermekotthonokra,
– oktató, nevelő és szórakoztató jellegű kirándulások és táborok szervezése a gyerekek számára,
– népművészeti, kulturális-művészeti hagyományok megőrzése és népszerűsítése,
– kulturális tevékenységek szervezése, elősegítése és ezek támogatása,
-szakemberek, művészek, kulturális-művészeti és népművészeti oktatók képzésére irányuló cselekmények megszervezése, elősegítése és támogatása, ösztöndíjak és jutalomdíjak megítélése,
– kapcsolatteremtés és kapcsolatok fenntartása más hasonló tevékenységet folytató egyesületekkel, szervezetekkel, belföldi és kölföldi intézményekkel,
– könyvek és folyóiratok szerkesztése és kiadása, valamint ezek támogatása ,
– segítségek és adományok elfogadása, az alapok elosztása és felhasználása a cél megvalósítására,
– állandó segítője és fenntartója a Kékiringó Gyermek Néptánccsoportnak.
Mottónk:
„Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítoszalkotó népek, a képíró asszonyok és faragó emberek, mert az ember hal ki velük” Juhász Ferenc
***
A Kékiringó Alapítvány arra törekszik, hogy minél több gyereket és fiatalt neveljen a hagyomány, a népművészet, a folklór által. Állandó tevékenységünk a gyerekek és ifjak napi rendszerességgel megtartott néptánc- és népzene oktatásai, a heti rendszerességgel tartott Aprók Táncháza, a napközisek számára és Gyermek Táncházak, kézműves foglalkozások, negyedévente ünnepi szokásaink. Nagy méretű rendezvényünk a Gyermek és Ifjúsági Néptánccsoportok Fesztiválja, fennállásunk évfordulóinak megünneplése, tánctáborok, néprajzi kirándulások, helyismereti tanulmányutak szervezése, helyi és körzeti népdalvetélkedők szervezése.
A gyermekeket, fiatalokat, s általuk velük együtt a szülőket is összetartásra, közösségi munkára, megértésre, toleranciára, tiszteletadásra, segítőkészségre, felelősségtudatra szeretnénk nevelni, kulturális értékeink iránti érdeklődést szeretnénk felkelteni bennük, gyakorlatiasságra neveljük őket, hogy a székely észjárás ne csak a könyvekben maradjon fennt.
***
A mai rohanó világban egyre inkább eltávolodunk egymástól, egyre kevesebbet törődünk és érdeklődünk embertársaink iránt. Sajnos megszünőben vannak az értékek, kihaló félben a népdalok, néptáncok, szokásainkat is csak helyenként őrzik, kevés az igazi közösség, nincs már szinte összetartás, tisztelet. Úgy gondoljuk, hogy munkánkkal segíthetünk a gyerekeknek, fiataloknak, hogy ez változzon, hogy igazi értékek vezéreljék őket, hogy hagyományainkba “kapaszkodva” legyen belőlük egészséges felnőtt.
Sajnos már a falvakba is “vissza kell tanítani” mindazt, ami az őseinknek természetes volt, így egy városi gyerek számára még inkább ismeretlen ez az egész. Néptáncos foglalkozásainkon igyekszünk mindig élőzenére táncolni, énekelni, s a szomorú az, hogy volt olyan gyerek, aki egyszerűen nem értette, hogy mitől szól a hegedű, miért énekelünk olyan hangosan….
Igaz, hogy mi szerencsésebbek vagyunk Erdély nagyon sok vidékénél, nálunk még tömbmagyarságban élhetünk, magyarul beszélhetünk, sőt a mi gyermekeink alig tudnak románul, mert nincsenek ráutalva erre.
Ettől függetlenül mégis nagyon nagy feladat, munka vár ránk, azokra akik a gyermekek, ifjak nevelésével foglalkoznak.
Nagy divat lett a “néptáncolás”, rengeteg iskolának van saját tánccsoportja, saját oktatójuk, de ez még kevés ahhoz, hogy a gyermekek igazán ebbe nevelődjenek bele, s fejlődjenek általa. Nagyon sok kiegészító foglalkozás, program kell, hogy a gyermekek valójában fejlődjenek, s ne csak színpadon eltáncoljanak egy betanult koreográfiát.
Én 32 éve tanítok, ebből 14 évet általános iskolában voltam tanító néni, azután átmentem a Tanulók Házába (ami órák utáni szabadidős tevékenységet nyújt a gyerekek számára), s ott táncoktatóként dolgozom.
A sok esztendő alatt rengeteg gyerek és felnőtt megtanult táncolni, megismerkedett hagyományainkkal. Ha számokba kellene foglaljam, akkor hetente megfordul nálunk 20 óvodás, 300 kezdő kisiskolás, van 56 állandó tagja a Kékiringónak a haladó csoportban, 30 gyerek alkotja az utánpótlás csoportot, s lassan 7 éve már a szülők, felnőttek is járnak táncolni, most már 35 család. Ha mindezt összeszoroznám az évek számával nagyon sok lenne. De nem a számok a lényegesek, hanem az a közösség, ami kialakult, az összetartozás, a szeretet, a tisztelet. Eléggé sajátságos eset vagyunk, nálunk együtt táncol kicsi gyerektől nagyig mindenki, mint a régi falusi életben. A kicsi rajong, felnéz a nagyobbra, a nagyobb tanul a kicsitől, egymást kiegészítve alkotnak egy csapatot, egy igazi „táncos családot”.
Amitől mi még másabbak vagyunk az, hogy nálunk a háttérben nem áll semmilyen intézmény, sem iskola, sem Művelődési Ház, sem Önkormányzat, egyedül hoztam létre a csoportot, s egyedül is működtetem, minden szempontból függetlenek vagyunk. Nem azért mert magamnak való vagyok, simán így alakult. Eleinte nem szánt az iskola figyelmet ránk, mikor már ki volt járva az útja sok mindennek, akkor már csak irigykedtek, hát…így maradt csak az enyém. Háttérnek létrehoztam egy alapítványt, ezáltal tudok pályázatokat írni, s így besegíteni a kiadásokba, viseleteket venni, férfi oktatót fogadni, utazásra pénzt kiszorítani, zenekart fogadni, etetni, altatni a rendezvényeinken.
Mára már napi rendszerességgel vannak táncórák, heti rendszerességgel van Aprók Táncháza, hetente kétszer felnőtteknek oktatás, hetente kétszer-háromszor Kékiringósoknak próba. Emellett rendszeresen megtartjuk az egyházi ünnepkörök szokásait: karácsony, farsang, húsvét, pünkösd, kézműves foglalkozásokat szervezünk, muzsikálni tanulnak a gyerekek.
Táborokat szervezünk korosztályok szerint, edzőtábort a Kékiringósoknak s felnőtteknek, honismereti kirándulásokat, rengeteg rendezvényre megyünk szerepelni, itthon s külföldön egyaránt, a meghívásoknak s anyagi keretünknek függvényében.
Évente két nagy rendevzényünk van: tavasszal a Kékiringó Néptáncfesztivál, amikor általában 10-12 vendégtánccsoport jön hozzánk, 3-4 nap itt vannak, programokat szervezünk nekik, majd egy gálaműsorral s Táncházzal zárjuk a rendezvényt. A másik pedig a fennállásunk ünnepsége, ezt mindig decemberben tartjuk, akkor műsorunkkal mintegy számadást adva az eltelt esztendőről. Az idén 20 éves lesz a csapatunk.
Munkánk sok elismerést is hozott:
Mint csoportvezető és oktató:
2003 – EMKE-díj a hagyományőrző munkáért
2007 – a Magyar Kultúra Lovagjává avatás, Budapest
2011 – Pro Urbe díj a város részéről
2012 – Udvarhelyszék Kultúrájáért díj
2013 – Príma Pedagógus díj
A Kékiringó Néptánccsoport díjai:
2007 – Örökség serleg
2012 – Udvarhelyszék Kultúrájáért díj
_____________________________________________________________________________
HA AZ ÁLTALAD ÍRT KÉRÉSRE (MILYEN HATÁSSAL VAN A FIATALOKNÁL A NÉPMŰVÉSZETI MUNKA ÉS A KÖZÖSSÉGBEN VALÓ LÉT A SZEMÉLYISÉG ÉS A KÉPESSÉGEK FEJLŐDÉSÉRE) CSAK KONKRÉTUMOKAT ÍRNÉK, TALÁN ENNYI LENNE:
Az aprók vagyis 2-3 évesektől kezdődően egyszerűen megtanulnak felöltözni-levetkőzni egyedül, enni segítség nélkül, kört alkotni, egymás kezét megfogni, tapsolni, mondókákat ritmusra mondani. Sajnos manapság legtöbb szülő kiszolgálja a gyermekét, ezért soknak az önállóság nagyon későn alakul ki.
Az óvódásoknál is nagyjából a fenti készségek fejlődnek, a türelem, a “várd meg a sorod” jelenség, a kézügyességük, beszédük mind alakul. A helyes testtartás fejlesztését minden korosztálynál írhatnám.
Az olvasásban, írásban, számolásban is fejlesztő hatással van a tánc, a ritmus, a zene. A mozgáskoordinációs problémával küzdő gyerekeknél nagy előny, ha táncolni jár, de ugyanúgy diszlexia, dizgráfia, dadogás terén is. Még süket-néma gyereket is tanítok, senki nem hitte volna, hogy milyen ügyes tud lenni. Az autista gyereknél is elértem, hogy beáll a körbe, engedi, hogy megfogják, s türelmesen, figyelmesen kibír már negyed órát is egy foglalkozáson.
A serdülőkorúaknál a személyiségük alakulásában nagyon fontos szerepet játszik, a lányok zöme meggörbül, a táncosoknál ez nem fordul elő, gátlásaik is könnyebben feloldódnak.
Nagyon sok időt szánunk az egyszerű mindennapok tevékenységeire, mint pl. a lányoknak a varrás, tudjanak tűbe cérnát befűzni, felvarrni egy gombot, megvarrni egy harisnyát, ha elszalad a szem rajta, vasalni tanítjuk, zöldséget hámozni, alap dolgokat megfőzni. A fiúk legalább egy szeget tudjanak beverni, fát hasogassanak. Sok olyan táborunk van, ahol a nagyobb táncosaim a “póttesók” a tábor idején az apróknak, ez alatt is rengeteget alakulnak, fejlődnek.
Ennyi esztendő alatt megfigyeltem, hogy a táncos gyermekek észjárása is sokkal jobb, szebben, helyesebben beszélnek, testtartásuk egyenesebb, járásuk járás s nem valami egyéb csúszó mozdulat, könnyebben találják fel magukat közösségben, könnyebben barátkoznak, jobban kommunikálnak, illedelmesebbek, figyelmesebbek.
Az is nagy előny nálunk, hogy vegyes korosztály van, mindenki mindenkitől tanul, általában együtt táncolnak, együtt dolgoznak, együtt mulatnak. S ez természetes számukra.
A gyeremek által a szülők is bekapcsolódtak a táncba, hagyományőrzésbe. Nagyon sok családnál látunk pozitív változást, legtöbb esetben a ruhatáruk változik meg elsőnek, egyszerűbb, ízlásesebb holmikban járnak. Az étkezésben vagyis, hogy mit esznek meg, abban is nagy változás megy végbe, nagyon sokat tanulnak egymástól, akár egyszerű recept-csere által vagy eljárnak egymáshoz közösen befőzni. Nagyon sok anyuka nekiállt varrni varrógéppel, hímezni, csipkét horgolni, kötni. A férfiak is sokat segítenek egymásnak, sok kalákában végzett munka születik. Sokkal figyelmesebbek lettek a házastársak egymásra, heti rendszerességgel együtt tölt férj-feleség 2-3 órát, ami nagyon jó hatással van a kapcsolatukra. Amióta táncolni járnak, nagyon sok családnál született 3. akár 4. gyerek is.
Látszik rajtuk, hogy jól érzik közösségben magukat, hogy fontos számukra a hovatartozás, az együttlét. Sokan kapcsolódnak be önkéntes munkába, nagyobb arányban vesznek részt a társadalmi életben.
