Társadalmi, szakmai megközelítés
Együttesünk, az Ilosvai Népi Együttes 69 éve alakult Nagyidán a CSEMADOK égisze alatt. Mivel szórványban élünk egy nagyváros, Kassa peremén, a szervezet a falubeli magyar ajkú fiatalok összefogására, egy új közösség létrehozása céljából formálódott. Az elszlovákosodás óriási tempót öltött. Tehát a kultúránk, hagyományaink, táncaink tanítása mellett egyes gyereknél a magyar nyelv visszatanítása is a feladatunk közé tartozik. Ezek a gyermekek és szüleik látják a pozitív példát működésünk kapcsán, s így magukénak érzik e kultúra befogadását.
Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a világban, kell hogy tartozzon valahová, egy közösségbe. Ezt tudja nyújtani a néptáncegyüttesünk. A környékbeli falvakból, városokból körülbelül 40 km-es körzetből járnak a műhelyünkbe gyerekek, fiatalok és idősek. Fontosnak tartjuk, hogy érezzék, a magyar néptáncközösség megtartó erő.
Szakmailag fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek elsősorban a hozzánk földrajzilag legközelebb fekvő – néprajzilag is fontos – település táncanyagát és szokásvilágát sajátítsák el. Itt értem például Magyarbődöt. Fontos hogy a gyermekek, fiatalok és idősebbek is megismerjék a hagyományőrzők világát. Ezt a világot tudnunk kell feleleveníteni a próbateremben, viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen korosztállyal foglakozunk. Tehát fontos, hogy az ő habitusukra, testi felépítésükre szabjuk a táncok tanítását. Ezt viszont úgy érhetjük el, ha a gyermekek kondícióját, testtartását, vagyis fizikai állóképességüket is fejlesztjük a tánc mellett. Ilyen összetett munkát csakis fegyelmezett társassággal lehet elvégezni. Ehhez viszont a néptáncpedagógus ötletességére, szeretetére és szigorúságára van szükség. Itt jön az is, hogy magyar nyelven történik a tanítás, de mivel szlovák ajkúak is járnak a csoportba, így a fordítással is kell foglalkozni. Az énekeket, mondókákat nagyon hamar elsajátítják a közös foglalkozások alkalmával.
Fontosnak tartjuk, hogy a műhelyünkben táncolók a fellépéseket, fesztiválokat, azok szervezését saját örömükre végezzék. Ne érezzék azt, hogy megmérettetés nélkül a munkájuk nem ér semmit. Fontosak a visszajelzések, a zsűri jó szándékú és építő kritikája, de az, hogy valaki besorolja őket arany, ezüst vagy bronz sávba szerintünk senkinek sem hiányzik. Véleményünk szerint minden együttes rengeteget dolgozik egy verseny előtt, s a sávozás az együttesvezetőt, illetve a koreográfust minősíti. A táncosoknak az lenne a méltó feladatuk, hogy egymást megnézzék, egymásnak drukkoljanak, s együtt örüljenek a produkciójuknak. Ezt láttuk Dél-Amerikában, ahol még hála Istennek nem versenyeztetik őket. Mivel táncosaink a már említett közösségben jól érzik magukat, ezt az érzést szeretnék átadni gyermekeiknek is. Több táncosunk gyermeke táncol a Kis és Apró Ilosvaiban. Házasságok köttetnek a táncosok között. Szóval a családi kötelék minden oldalról megerősítettnek tekinthető. Egymást segítik a magánéletben is. Mivel jól érzik magukat és biztonságban vannak a közösségben, a külföldi munkavállalás nem jön szóba. Persze sokat tesz, hogy Kassa mellett van a községünk, így munkalehetőség is több van az átlagosnál.
Gazdaságfejlesztési vonzat
A magyar állam támogatásával átépítettünk egy parasztházat próbateremmé, kézműves házzá, múzeumi épületté. Helyet kapott egy kemencés rész kávézóval, irodával, és felépült egy csűrszínpad is. Ez a közösségépítésnek is kiváló alkalmat szolgáltatott, mivel az építkezés körüli munkákat együtt vállaltuk be. Szerveztünk közös brigádokat, közösen főztünk és építettük a „fészket”. Most hogy elkészült a komplexum, mindenki magáénak érezheti, hiszen az ő keze munkája és verejtéke is benne van a házban. Ez a közösségi ház is vonzerő az új táncos gyermekek és fiatalok részére. A különböző programok, koncertek, fellépések bevonzzák az udvarba az embereket, akik jó hírét viszik a munkánknak. Óriási jelentősége volt a televíziós szereplésünknek is (Fölszállott a Páva). Szerintünk lehetőséget kellene adni minden együttesnek, hogy bemutatkozhasson a médián keresztül: erre jó lenne egy külön TV csatorna, mondjuk Folk TV néven.
Feladatunknak éreztük, hogy Felvidéken a keleti szekciót valahogyan fogjuk össze, s így jött létre a Keleti Erő regionális szervezet. Ide tartozik öt felnőtt tánccsoport, plusz a gyermek és ifjúsági csoportjaik. Együtt hoztuk létre a Keleti Erő Fesztivált, melynek két ízben Nagyida adott otthont. A továbbiakban ez a fesztivál vándorjelleggel fog működni, hogy minden régióban fel tudjuk mutatni a néptáncközösség erejét. Havi rendszerességgel összejövünk, megbeszéljük problémáinkat, feladatainkat és terveinket. Csak így érdemes – egymásnak segítve és egymásért – működnünk.
Hátáron átívelő kapcsolatot tartunk a Hidasnémeti Abaúj Hagyományőrző Csoporttal, a Kis-Balaton Táncegyüttessel és a Györgyfalvi Hagyományőrzőkkel. Mindhárom csoporthoz szoros baráti szálak fűznek minket. A tengerentúli, dél-amerikai barátainkat sem szeretnénk kihagyni, hisz nekünk követendő példa, hogyan lehet a néptáncon keresztül is magyarnak maradni, s nem csak a határ közelében, de több ezer kilométerre Magyarországtól. Több ízben jártunk náluk, s mi is viszonozhattuk vendégszeretetüket (Argentína, Uruguay, Brazília).
Ki szeretnénk még emelni, hogy mivel a nálunk táncoló fiatalok érzik a gyökerek fontosságát, értik a hagyományok eredetét, egymást segítik, be tudják osztani idejüket és oda tudnak figyelni a másikra: nem csoda, hogy az élet más területén is tudják kamatoztatni a tanultakat. Van egy táncos polgármesterünk, egy CSEMADOK elnökünk, CSEMADOK vezetőségi tagjaink. Néptáncos továbbá a kisállattenyésztők egyesületének alelnöke, a közművelődési központ igazgatója és az alapiskolai tanárok. Mindannyian emberekkel dolgoznak és erősítik a következő generáció gyökereit. Összegezve: ahhoz, hogy megmaradjunk, nem csak az anyaország segítségét kell várnunk, hanem nekünk is erősíteni kell a végeket!
