Category: EFOP-5.2.2-17-2017-00054

A program időpontja: 2019. október 23.

A program helyszíne: Kiscsősz

Téma: A projekt tapasztalatainak összegzése, a népi kultúra közösségeiben látottak összefoglalása, módszertani „jó gyakorlatok” összegyűjtése

A műhelymunka során a hazai és határon túli szakemberekkel összegyűjtöttük azokat a módszereket amelyek mentén szervezve a közösségi tevékenységet, szakmai munkát olyan eredmények, teljesítmények jönnek létre, ami hosszú távon biztosítja az adott közösség létét, erősíti a tagokban a társadalmi szerepvállalást a helyi közösségekben, kulturális életben, lehetőséget nyújt a leszakadó rétegek számára a felzárkózásra stb.

A módszereket két fő téma mentén, az alábbi alpontok szerint tárgyaltuk, a módszertani-szakmai összegzés, szakmai ajánlások konkrét leírását a projekt zárójelentésében foglaljuk össze.

1. Társadalomszervezés, közösségi működés

Mik az alapjai a határon túli közösségek szerveződésének, kik, miért hozzák létre, hogyan alakulnak, fejlődnek, miként tudnak a korosztályok egymásra épülni, korosztályi felnövekvés alapján gyarapodni, akár osztódni. A jó példa alapján hogyan alakulnak újabb, hasonló közösségek, kik a minta tanárok, szervezők, hogyan lesznek ugyanilyen emberek az Ő tanítványaikból? Mik tehát az Ő módszereik, mire alapozzák a munkájukat? Mik a sikerek, sikertelenségek?

I.1.         Közösségek létrehozása, működ(tet)ése, fejlesztése

Ezen belül gyermek közösség, iskolai közösség, iskolán kívüli fiatalok közössége, szülői közösség, felnőttek, idősek közössége. Ezek területi lefedései, összeköttetései, emberi és szakmai kapcsolatai…A nemzettudatosság, önazonosság összekötő ereje…

I.2.         Szakmaiság

Mire alapozza a szakmai közösségben a munkát? Helyi, régiós hagyományok tovább örökítése…?Genetikai örökség és a tanult táncanyagokhoz való viszonyulás kapcsolata, stb… Módszerek a testkultúra, viselkedés, próbai munka, fegyelem, tanulás, együttműködés terén…

I.3.         Nevelés, társadalomformálás

A verseny rendszer hatásai és a kultúra értékközpontú művelése, gyakorlása, terjesztése. Közösségi programok létrehozása, megtartása, fesztiválesemények, ezek hagyományossá tétele, hosszú távú működése (miként képesek évtizedekig sikerrel működtetni ezeket?). A hagyományosság megfogalmazása: mi az, ami változhat a korral, annak szellemében, mi az, ami nem. Helyben maradás, családalapítás, közösségi emberré válás.

1. Közösségi gazdaságfejlesztés / vidékfejlesztés a kultúra, néphagyomány által

A vizsgált területeken, partner országainkban a nagyobb városok egészséges működése mellett jellemző a falvak megtartó ereje is. A kinti kistelepülésekre kevésbé jellemző az elnéptelenedés, a működésképtelenné válás, a településkép leromlása. A kistelepüléseken élők is képesek megélhetést találni, vállalkozásokat indítani, stb. A falu, a vidék nem másodrangú tehát. Ez nagyban köszönhető a helyi identitásnak, amit valójában a helyi hagyományok, kulturális értékek ismerete és átélése táplál.

II.1.        A helyi identitás erősítése, közösségek létrhozásával, a helyi hagyományok ápolásával, feltámasztásával

Mi a módja a falvak kisközösségeinek létrehozásának, a gyermek és ifjúsági réteg megszólításának, a helyi táncos és zenei hagyomány felkutatásának, visszatanításának, avagy a városi táncházi világ visszamentése, a falvak társadalmának újjáélesztése, a paraszti kultúra, mint vidékfejlesztési súlyponti elem. Ebben mind a négy partnerünk nagy sikereket ért el.

II.2.        Szomszédolás-közeli falvak közösségei együttműködés

A szomszédos települések közösségei együttműködésben szerveznek programokat, találkozókat, fesztiválokat, így képesek felpezsdíteni szélesebb társadalmi köröket, nagyobb rendezvényeket létrehozni, melyeknek már jelentős gazdasági hatásuk van (vendéglátó, rendezvénytechnika, szálláshely és étkeztetés szolgáltatások, stb.).

II.3.        Nemzetközi kapcsolatok

Kiépülhetnek olyan határokon átívelő együttműködések, melyek jelentős gazdasági kapcsolatokat is eredményezhetnek (a települések vezetői az ilyen alkalmakra általában a kulturális csoportok produktumait viszik, ezzel büszkélkedhetnek, de a nagyobb gazdasági vállalkozások is gyakran fordulnak ehhez a módszerhez, lásd: nemzetközi turisztikai kiállításokon, rendezvényeken való néptánc bemutatók, stb…)

Összegző megállapítások

A kulturális közösség a helyi társadalom pozitív változásának alapja. Az itt nevelkedő személyek nagy része az értelmiségi réteghez tartozik, jó kapcsolatteremtő, kezdeményező, sikeres szervező. Eséllyel válhatnak ezek a személyek a települések vezető személyiségeivé, akik később meghatározzák, terelgetik a helyi folyamatokat, mozgalmakat, fejlesztéseket kezdeményeznek, stb. Ilyenek lehetnek a hagyományos termékekre épülő védjegyes szerveződések, értékesítő, termelő szövetségek, szövetkezetek (pl. Székely Gyümölcs, vagy a „Helyénvaló” mozgalma). Másrészről a jól működő közösségek esélyt teremtenek a hátrányos helyzetből induló tagok részére a leszakadás leküzdésére, a közegből való felemelkedésre, ennek társadalmi haszna is jelentős súlyú.

A program időpontja: 2019. október 22.

A program helyszíne: Sopron

Téma: A vidéki nagyvárosban és a Budapesten működő nagymúltú táncegyüttesek társadalmi tevékenysége, teljesítménye, versenyhez való viszonyulása

Utánpótlásképzés, közösségépítés

A Pendelyes Néptáncegyüttes 1991-ben alakult Sipos Ferenc vezetésével. Napjainkra a Pendelyes a Sopron Táncegyüttes utánpótlás együtteseként működik, utóbbi csoport tagjai szint kivétel nélkül a Pendelyes soraiból kerültek ki. A néptáncműhely mögött álló civil szervezet, a Soproni Pendelyes Kulturális Egyesület napjainkra a város egyik meghatározó kulturális szereplője, szervezője, amely a város hagyományőrző programjainak jelentős részét bonyolítja, összefogja A kezdetben alsós korú gyerekegyüttes mára már a korosztályok teljes palettáját felvonultatja az óvodás korosztálytól egészen az éltesebb, 50-60 éves korúakig. Az együttesek összlétszáma mintegy ………. fő.

Minden évben közös gálaműsoron szerepelnek az egyes csoportok, alkalmanként közös produkciókban, edzőtáborokban vesznek részt, ezek biztosítja a korosztályokon átívelő közösség vitalitását, .

A Budapesti nagy múltú táncegyüttesekre, néhány üdítő kivételtől eltekintve az a jellemző, hogy tagságukat javarészt a vidékről tanulmányaik okán a fővárosban tartózkodó egyetemisták, főiskolások alkotják, olyan táncosok, akik előképzettségüket vidéki táncegyüttesekben szerezték meg. A széles kínálat arra is lehetőséget biztosít, hogy szelektáljanak, illetve utánpótláscsapataikat ilyen módon szervezzék meg.

Versenyeken való részvétel

A Sopron Táncegyüttes utánpótlásegyütteseinek szakmai tevékenységét a néptáncnak, mint közösségformáló erőnek a szeretete, ennek művelése határozza meg, azon cél mentén, hogy felnőtt táncosként aktív tagjai legyenek a Sopron Táncegyüttesnek, valamint a tágabb közösségnek.

A felnőtt együttes megmutatkozásainak egy részét városi rendezvényeken való fellépés teszi ki, kisebb részt a különböző szakmai megmérettetéseken, versenyeken, fesztiválokon való részvétel. Ez utóbbiak elsődleges célja az együttes szakmai színvonalának fejlődését szolgálja, a rutinszerzés, a külső megerősítés, kritikai észrevételek révén. Természetesen ezek mellett fontos cél a lehető legjobb eredmény elérése is.

A fővárosi együttesek szakmai tevékenységét a versenyeken való lehető legjobb elérése határozza meg, hogy az elismerések megszerzése mellett, által a támogatási rendszerekben a legmagasabb kvótával rendelkezhessenek. Végső soron működésüket a pénzszerzés határozza meg, a bevételeket pedig újabb koreográfiák gyártására használhatják fel. Ezek mellett természetesen részt vesznek kulturális eseményeken is, de ezek aránya lényegesen alacsonyabb, mint a vidéki együtteseké.

A legutóbbi időkben a fővárosi együttesek rendszeres résztvevői a vidéki fesztiváloknak is, elijesztve, kiszorítva onnan a vidéki kisebb táncegyütteseket.

A fentiek nyomán felvetődik tehát a kérdés, hogy a néptáncegyüttesekben és az egyéb közösségformáló kulturális tevékenysége során a fenntartható fejlődés pénzügyi vagy közösségi alapú.

A program időpontja: 2019. 09.19.

A program helyszíne: Lakitelek

Téma: A hagyományőrző közösségek tagjainak szerepvállalása a politikai színtéren

A Lakitelki népfőiskola tevékenysége során szoros kapcsolatot ápol a Kárpát-medencei (Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Moldva és a szórvány magyarság területei) hagyományőrző közösségekkel, melyek bár nem intézményes keretek között, de működő népfőiskolai tevekénységet végeznek. A műhelymunka célja annak vizsgálata volt, hogy a hagyományőrző csoportok tagjai vajon milyen arányban vesznek részt a Kárpát-medence politikai életében, van-e ezen csoportok tevékenységének pozitív hatása a tagok ilyen jellegű szerepvállalására?

A Lakitelek Népfőiskola a magyar nemzettudatos közösség egyik szellemi központja, jeles közéleti emberek, politikusok szárnybontogatásának helyszíne. A Kárpát-medence és a szórvány vidékek minden egyes régiójával kapcsolatban vannak, rendszeres a találkozás, ettől kialakult egy nagy terjedelmű hálózat.

Tapasztalható, hogy a hálózat tagjai elsősorban a helyi közművelődés, vagy a „kispolitika” képviselői közül kerülnek ki, kevésbé jellemző, hogy néptáncosok, vagy ilyen közösségek vezetői lennének. Ha elkezdünk azonban mélyebbre ásni, hamar rádöbbenhetünk, hogy valójában igen nagy szerepe van a népi kultúrának ezekben a körökben is. A Nemzeti Művelődési Intézet (Lakitelekre költözött) közösségépítő programjainak jelentős részében megjelennek a hagyományőrző csoportok, Ők adják a rendezvények tömegét, a kapcsolatépítő programok szakmai gerincét. Jelen van a néptánc, a népzene, a népi színjátszás, kézművesség. Kárpáti Árpád (Bethlen Gábor Alap) elmondta, hogy a Bethlen Gábor Alap (külföldi magyarság támogatásának alapja) is kiemelkedő arányban támogatja az ilyen indíttatású civil szervezeteket. Lassacskán kiderül, hogy hosszabb-rövidebb ideig szinte mindenki részt vett egy táncegyüttes munkájában, mely elsősorban a közösségi élményt adta az életben. Maga Lezsákné Sütő Gabriella, a Lakitelek Népfőiskola igazgatója is egy táncegyüttes vezető tagja (Kösöntyű néptáncegyüttes).

Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a politika kapcsolatépítő munkájában, a települések, régiók közötti együttműködésekben, találkozók kulturális programellátásában a „második sorban” nagyon erősen jelen vannak a néptáncosok. Kiemelten jellemző ez a külföldön élő magyarság esetében.

Mivel ezek a csoportok a helyi társadalmi élet motorjai, tagjaik gyakran „nőnek ki” a csoportból és kerülnek kiemelt pozícióba a települések vezetésében, vagy magasabb szintű politikai színtereken. Szerencsésebb esetben a közösségfejlesztő személyek megmaradnak a közösség élén és elfogadott, nagy súlyt képviselő tanácsadóként, véleményadóként jelenhetnek meg a politikai hátországban. Az ilyen helyeken virágozhat a közösségi élet.

Különösen Erdélyben jellemző az a jelenség, hogy a falvak, kisvárosok egyházi személyiségei kötődnek a néptánc kultúrához. A fiatalabb korosztályt képviselő református papok közül sokan nevelkedtek valamely amatőr néptáncegyüttesben és papi hivatásuk gyakorlása alatt is aktívan segítik az ilyen helyi szervezetek életét.

Ismeretszerzési helyek, személyek (néhány példa):

Moldva, Somoska – Benke Pál és Benke Paulina: A helyi kulturális közösségi élet szervezői, gyakori vendégei a Lakitelek Népfőiskolának, magyarországi rendezvények látogatói, kulturális hátterű testvérkapcsolatok kiépítésének szereplői.

Kárpátalja – Molnár Eleonóra: A Kárpátaljai Népfőiskola Egyesület vezetője, a kárpátaljai táncház mozgalom szervezője, elindítója, néptánc- és népzenei szervezetek közti közvetítő személyiség, a KMKSZ ismert közéleti szereplője politikai szinten is.

Székely Levente népzenész: Erdélyi származású diplomata, több országban volt magyar konzul, nagykövet.

Tóth István népzenész: Erdélyi származású diplomata, bukaresti magyar intézet volt vezetője, jelenleg egy Budapest melletti település művelődési házának igazgatója.

Erdély: Kincses Kálmán hagyományőrző lovas, táncos, barantás, református lelkész Székelyszenterzsébeten. Jelentős kapcsolatrendszerrel nemzetközi kulturális ügyek szervezője, bonyolítója.

Felvidék: Kupec Mihály néptáncos, együttes vezető, közösségi szervező. Családjával a Felvidék közösségi életének kiemelkedő szervezője, szereplője, magas politikai kapcsolatokkal. A nagyidai Magyar Ház megálmodója, felépítője.

Felvidék: Hégli Dusán, a pozsonyi Ifjú Szívek Táncegyüttes igazgatója, többször volt a szlovák Parlament képviselője, szervező, kulturális politikus

Az előbbi gondolatokat összefoglalva elmondható tehát, hogy a néptáncos közösségekben olyan személyiség-, jellemformáló erő lakozik, amely a berkein belül folyó nevelődő személyek révén nagy hatással van a helyi és kistérségi társadalmi, gazdasági, kulturális folyamatokra. Olyan személyiségek nőnek ki ezekből a közösségekből, akik tevékenységükkel, társadalmi érzékenységükkel képesek megteremteni a tevékenységgel elért rétegek kohézióját, hovatartozástól függetlenül lehetőséget biztosítva ezáltal a kiemelkedésre, felzárkózásra.