Category: EFOP-5.2.2-17-2017-00054

Társadalmi, szakmai megközelítés

Együttesünk, az Ilosvai Népi Együttes 69 éve alakult Nagyidán a CSEMADOK égisze alatt. Mivel szórványban élünk egy nagyváros, Kassa peremén, a szervezet a falubeli magyar ajkú fiatalok összefogására, egy új közösség létrehozása céljából formálódott. Az elszlovákosodás óriási tempót öltött. Tehát a kultúránk, hagyományaink, táncaink tanítása mellett egyes gyereknél a magyar nyelv visszatanítása is a feladatunk közé tartozik. Ezek a gyermekek és szüleik látják a pozitív példát működésünk kapcsán, s így magukénak érzik e kultúra befogadását.

Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a világban, kell hogy tartozzon valahová, egy közösségbe. Ezt tudja nyújtani a néptáncegyüttesünk. A környékbeli falvakból, városokból körülbelül 40 km-es körzetből járnak a műhelyünkbe gyerekek, fiatalok és idősek. Fontosnak tartjuk, hogy érezzék, a magyar néptáncközösség megtartó erő.

Szakmailag fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek elsősorban a hozzánk földrajzilag legközelebb fekvő – néprajzilag is fontos – település táncanyagát és szokásvilágát sajátítsák el. Itt értem például Magyarbődöt. Fontos hogy a gyermekek, fiatalok és idősebbek is megismerjék a hagyományőrzők világát. Ezt a világot tudnunk kell feleleveníteni a próbateremben, viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen korosztállyal foglakozunk. Tehát fontos, hogy az ő habitusukra, testi felépítésükre szabjuk a táncok tanítását. Ezt viszont úgy érhetjük el, ha a gyermekek kondícióját, testtartását, vagyis fizikai állóképességüket is fejlesztjük a tánc mellett. Ilyen összetett munkát csakis fegyelmezett társassággal lehet elvégezni. Ehhez viszont a néptáncpedagógus ötletességére, szeretetére és szigorúságára van szükség. Itt jön az is, hogy magyar nyelven történik a tanítás, de mivel szlovák ajkúak is járnak a csoportba, így a fordítással is kell foglalkozni. Az énekeket, mondókákat nagyon hamar elsajátítják a közös foglalkozások alkalmával.

Fontosnak tartjuk, hogy a műhelyünkben táncolók a fellépéseket, fesztiválokat, azok szervezését saját örömükre végezzék. Ne érezzék azt, hogy megmérettetés nélkül a munkájuk nem ér semmit. Fontosak a visszajelzések, a zsűri jó szándékú és építő kritikája, de az, hogy valaki besorolja őket arany, ezüst vagy bronz sávba szerintünk senkinek sem hiányzik.  Véleményünk szerint minden együttes rengeteget dolgozik egy verseny előtt, s a sávozás az együttesvezetőt, illetve a koreográfust minősíti. A táncosoknak az lenne a méltó feladatuk, hogy egymást megnézzék, egymásnak drukkoljanak, s együtt örüljenek a produkciójuknak. Ezt láttuk Dél-Amerikában, ahol még hála Istennek nem versenyeztetik őket. Mivel táncosaink a már említett közösségben jól érzik magukat, ezt az érzést szeretnék átadni gyermekeiknek is. Több táncosunk gyermeke táncol a Kis és Apró Ilosvaiban. Házasságok köttetnek a táncosok között. Szóval a családi kötelék minden oldalról megerősítettnek tekinthető. Egymást segítik a magánéletben is. Mivel jól érzik magukat és biztonságban vannak a közösségben, a külföldi munkavállalás nem jön szóba. Persze sokat tesz, hogy Kassa mellett van a községünk, így munkalehetőség is több van az átlagosnál.

Gazdaságfejlesztési vonzat

A magyar állam támogatásával átépítettünk egy parasztházat próbateremmé, kézműves házzá, múzeumi épületté. Helyet kapott egy kemencés rész kávézóval, irodával, és felépült egy csűrszínpad is. Ez a közösségépítésnek is kiváló alkalmat szolgáltatott, mivel az építkezés körüli munkákat együtt vállaltuk be. Szerveztünk közös brigádokat, közösen főztünk és építettük a „fészket”. Most hogy elkészült a komplexum, mindenki magáénak érezheti, hiszen az ő keze munkája és verejtéke is benne van a házban. Ez a közösségi ház is vonzerő az új táncos gyermekek és fiatalok részére. A különböző programok, koncertek, fellépések bevonzzák az udvarba az embereket, akik jó hírét viszik a munkánknak. Óriási jelentősége volt a televíziós szereplésünknek is (Fölszállott a Páva). Szerintünk lehetőséget kellene adni minden együttesnek, hogy bemutatkozhasson a médián keresztül: erre jó lenne egy külön TV csatorna, mondjuk Folk TV néven.

Feladatunknak éreztük, hogy Felvidéken a keleti szekciót valahogyan fogjuk össze, s így jött létre a Keleti Erő regionális szervezet. Ide tartozik öt felnőtt tánccsoport, plusz a gyermek és ifjúsági csoportjaik. Együtt hoztuk létre a Keleti Erő Fesztivált, melynek két ízben Nagyida adott otthont. A továbbiakban ez a fesztivál vándorjelleggel fog működni, hogy minden régióban fel tudjuk mutatni a néptáncközösség erejét. Havi rendszerességgel összejövünk, megbeszéljük problémáinkat, feladatainkat és terveinket. Csak így érdemes – egymásnak segítve és egymásért – működnünk.

Hátáron átívelő kapcsolatot tartunk a Hidasnémeti Abaúj Hagyományőrző Csoporttal, a Kis-Balaton Táncegyüttessel és a Györgyfalvi Hagyományőrzőkkel. Mindhárom csoporthoz szoros baráti szálak fűznek minket. A tengerentúli, dél-amerikai barátainkat sem szeretnénk kihagyni, hisz nekünk követendő példa, hogyan lehet a néptáncon keresztül is magyarnak maradni, s nem csak a határ közelében, de több ezer kilométerre Magyarországtól. Több ízben jártunk náluk, s mi is viszonozhattuk vendégszeretetüket (Argentína, Uruguay, Brazília).

Ki szeretnénk még emelni, hogy mivel a nálunk táncoló fiatalok érzik a gyökerek fontosságát, értik a hagyományok eredetét, egymást segítik, be tudják osztani idejüket és oda tudnak figyelni a másikra: nem csoda, hogy az élet más területén is tudják kamatoztatni a tanultakat. Van egy táncos polgármesterünk, egy CSEMADOK elnökünk, CSEMADOK vezetőségi tagjaink. Néptáncos továbbá a kisállattenyésztők egyesületének alelnöke, a közművelődési központ igazgatója és az alapiskolai tanárok. Mindannyian emberekkel dolgoznak és erősítik a következő generáció gyökereit. Összegezve: ahhoz, hogy megmaradjunk, nem csak az anyaország segítségét kell várnunk, hanem nekünk is erősíteni kell a végeket!

Kérdések Interjúhoz,

Transznacionális Kutatás „Érték vagy eszköz”

1. Személyhez és táncegyütteshez kötődő kérdések:

• Név, Lakóhely, Hol működik a TE

Both Aranka, Székelyudvarhely, Kékiringó Néptánccsoport, az is Székelyudvarhelyen működik

• TE-ről pár mondat, mióta vezeti, mióta létezik az együttes, tagok száma, korosztályos bontás van-e, heti hány próba?

A Kékiringó Néptánccsoport önállóan működő tánccsoport. Tagjai az óvodástól a felnőttekig minden korosztályból találhatóak. Nem egy iskolának vagy városi intézménynek vagyunk a csoportja, minket nem tart fenn hivatalos intézmény, hozzánk a gyerekek, fiatalok különböző iskolából, környező falvakból érkeznek. Önszorgalomból, órák utáni tevékenységként tanulják a néptáncot.

1997. esztendő óta vagyunk úgymond „hivatalosan” tánccsoport, akkor lett nevünk, azóta vannak fellépéseink.

A gyerekeknél s fiataloknál 4 csoport van, de nem szigorúan korosztály szerint, hanem inkább tudás-régiség szerint: aprók, többnyire ovisok, vagy előkészítősök, 3 évestől 7 évesig, kicsi utánpótlás csoport, kb. 7 évestől 10 évesig, utánpótlás csoport 10 évestől 15 évesig, haladók 11 évestől 20 évesig.

Az aprók egy héten egyszer jönnek 45 perces a foglalkozás, a kicsi utánpótlás egyszer jár 1 órás a foglalkozás, az utánpótlás heti egyszer 2 órás foglalkozásra jár, a haladók egy héten kétszer járnak egyik alkalommal 3 órás, a hétvégén 5 órás a próba nekik.

A gyerekek szülei is kedvet kaptak  a táncra, közel 9 évvel ezelőtt indítottuk számukra a foglalkozásokat. Náluk 3 csoport létezik: kicsi csoport, közép csoport s nagy csoport, régiség szerint. Ők nem szerepelnek, nem a színpadi produkció motiválja őket, hanem az együttlét, a közösség. Saját szórakozásukra, mulatságból táncolnak. Minden felnőtt heti egyszer 2 órát táncol.

• Hogyan lett TE vezető? Hány csoportban tanít?

Fiatal koromban a még akkor virágzó Venyige együttes tagja voltam, városunk egyik meghatározó, Táncház indító együttesének aktív táncos tagja. Már abban az időben sokat segítettem a szervezésben, a csoport táncos gyűjtéseiben, a viseletek beszerzésében, igazából mindenben, amire épp szükség volt.

Tanító néni lettem nagyon fiatalon, a Venyigében szerzett tudásomat igyekeztem átadni a gyermekeknek, táncolgattak minden lehető alkalommal, de nem volt az még szervezett, fellépési keretek közt.

Eszter lányom születése után döntöttem úgy, hogy létrehozok egy tánccsoportot, egy közösséget, amely inkább családként vesz körül majd minket, mint fellépési, szereplési lehetőség lesz majd.

Tanító néniből táncoktató lettem, napi rendszerességgel, órarendi formában tanítok az egykori iskolámban, immár minden osztályt előkészítősöktől nyolcadikosokig -ez 24 osztály hetente. Ezek a gyerekek másképp tanulnak táncolni, nem a fellépés a cél. Az ügyesebbeket ajánlom be a Kékiringóba, ahol már említettem 4 csoport van.

• Életforma, vagy megélhetés? Hogy éli meg a mindennapokban, hogy a népi kultúrát közvetíti a felnövekvő generációnak?

Számomra mindkettő: a munkahelyemen is táncoktató vagyok (Cimbora Ház), tehát megélhetés, a Kékiringóban mindenes vagyok, tehát életforma, küldetés. Igazából az egész életem erről szól, örülök, hogy hozzajárulhatok a fejlődésükhöz, mert a népi kultúra által sokkal egészségesebben fejlődnek, nőnek fel a gyerekek.

• Az együttesnek milyen a kapcsolata a helyi közösséggel?

A kapcsolatunk nagyon jó, igaz, nem mi vagyunk az egyetlen együttes a városban, de szerencsére sokan szeretik a csoportunkat. Eljárnak rendezvényeinkre, előadásainkra, Táncházainkba.

• Segíti e a helyi közösség az együttes munkáját? (pl.Támogatás, terem, szállítás)

A helyi közösség csak úgy tudja segíteni a munkánkat, hogy a rendezvényeinken adományládánk van, s abba „pótolnak”. A város vezetősége nagyon sok alkalommal pályázati kiírásokkal támogat, a szerepléseinkhez a színpadot ingyen vagy kedvezményesen bíztosítja. A helyi cégek közül egy kiemelkedő támogatónk van, általuk van egy állandó próbatermünk.

• Állami támogatásban részesültek e? (pl.Csoóri program)

A hivatalos pályázati támogatások úgy jöhettek létre, hogy van egy alapítványunk, mely biztosítja a jogi hátteret: Kékiringó Alapítvány. Nagyon sok pályázatot írok, hogy legyen amiből megvalósítani programjainkat. Sikeresen pályáztam már az NKA-hoz, az EMMI-hez, a BGA-hoz, a Csoóri programban is részt vettünk, de itthon is folyamatosan pályázok.

• Eu-s forrásokat tudnak-e igénybe venni? Közvetve, vagy közvetlenül?

EU-s forrásokat nem tudunk itthon igénybe venni, legalábbis, nekem nincs róla tudomásom. Próbálkoztunk, de mivel idehaza minden a román hatóságokon megy keresztül, magyarként esélyünk sincs, hogy nyerjünk. Direkt pályázatunk is volt Brüsselben, közvetlen módon tudunk pályázni, mert van alapítványunk.

2. Versenyzés, versenyeztetés

• Versenyeken való részvételről mi a véleménye? Milyen előnye, illetve milyen hátránya van versenyeztetés rendszerének.

Nagyon rossz, kifejezetten negatív véleményem van a versenyeztetésról! Nem is járunk versenyekre.

Szerintem a néptánc összetartó ereje, a baráti találkozások, a közösségépítő programok többet érnek, mint a mostanában kialakult versenyeztetés a néptánc-mozgalomban. Ez széthúzáshoz, a néptánc „kirakatba” tevéséhez, a magamutogatáshoz vezet, oda lesz az alázat, a tisztesség és tisztaság, az igazi párkapcsolat, az igazi közösségi szellem, a néptánc valódi értéke eltűnik, minden csak a látszatra hajt! Eltűnik a „mi” kifejezés, uralkodik az „én”!

Van olyan, aki számára pozitív hozadéka van a versenynek. Azok, akik nyertesek lesznek a versenyeken, azokat „felkapják”, „futtaják”, neves karrier vár rájuk.

• Milyen versenyeket részesít előnyben?

Egyiket sem!

• A versenyeken a zsűri az értékelésnél figyelembe veszi-e azt, hogy mekkora létszámból tudja kiválogatni a résztvevőket?

Nem tudom, nem látok bele a zsűri munkájába.

• Kis közösség, szinte mindenki mindenkit ismer a szakmában, ebből kifolyóan szigorúan szakmai alapon dönt a zsűri, vagy befolyásolják érzelmek is a döntéseket?

Mivel nem látok bele a zsűri munkájába, tényleg nem tudom. Amit ellenben kívülről látok, az azt sugallja, hogy rengetg befolyásoló tényező van, nem csak az érzelmek.

• Versenyre való felkészítés közben mit tart legfontosabbnak? (pl. elmélyülést az anyagban, vagy a koreo legjobb kidolgozását?)

Nem járunk versenyre, így nem is készítek fel senkit.

• Van-e pozitív, vagy negatív következménye a versenyen elért eredménynek?

Saját csoportomnál nincs ilyen jellegű tapasztalatom, mert nem versenyzünk. Az eddig látottak alapján, igen, nagyon sok negatív következménye van a versenyeknek. Nagyon sokan csak a nyerésért mennek, a diplomaszerzés, a hírnév, a magamutogatás hajtja őket. Sokszor a résztvevők is erre „gyúrnak”, de nagyon sokszor csak a csoportvezetők akarják, s a tánccsoport tagjai muszáj kivitelezzék a nyereményt! Erősen boldog voltam, hogy nálunk Erdélyben nincsenek versenyek…egy darabig. Mostanában ellenben azt tapasztalom, hogy még a környékünkről is folyamatosan mennek valahova versenyezni, s azonnal töltik tele a nyereményekkel a facebookot, de hogy mi áll mögötte, a csoport hogyan éli meg, azt nem tudhatom. Fel kellene nőni a versenyekhez, kellene tudni jól kezelni a nyertes vagy nem nyertes helyzeteket, de ez sajnos nem így van. Ha arról szólna, hogy kellő tisztelettel, a vetélytársak által képviselt tudás elismerésével, dicsérve, s őszintén örülve méltatnák a nyerteseket, akkor az nagyon jó lenne. De sokszor a versenyzők a győzelmet kívánva, a vetélytársak alábecsülése mellett járnak versenyekre. Nagyon sok esetben elbölcsül, az aki nyer, lenézően bánik a többiekkel, sok esetben baráti kapcsolatok is mentek tönkre egy-egy verseny után. Ha nem is végleg, de a kapcsolat továbbá nem lett felhőtlen.

3. Érték, vagy eszköz kérdésköre

• A különböző táncanyagok átadása mellett, mekkora hangsúlyt fektetnek a kapcsolódó folklór anyag átadásához?(pl.: adott falu elhelyezkedése, táncalkalmakról, személyes élmények, szokások)

Nálam nagyon fontos, hogy milyen „körülmények” közül van az illető tánc, honnan ragadjuk ki, hisz egykor a tánc szerves része volt az emberek életének. Igyekszem minél többször a szokásokkal, a helybéli táncalkalmakkal, személyes élményekkel teli tűzdelni a táncanyagok átadását. Mikor megengedi az anyagi helyzetünk, ellátogatunk az illető falvakba is, de sajnos, ez nagyon pénzfüggő.

• Szervez-e ha van rá lehetősége, együttesének olyan utakat hol találkozhatnak táncos mesterekkel (adatközlőkkel)

Nagyon ritkán van sajnos erre lehetőség, mert amint már írtam, nagyon pénzfüggő. Hiába pályázok folyamatosan, nagyon kevés ez arra, hogy minden programunkra jusson.

• Amiket megtanulnak, a mindennapi életben használják-e? Megélik-e a hagyományt?

Igen, használjuk. A tánctanulás mellett igyekszem a helyi jellegzetes szokásvilágba nevelni a gyerekeket, az egyházi ünnepköri szokásokat betartjuk, mint locsolás, pünkösdölés, farsangolás, bethlehemezés. Ezek mellett mindenki igyekszik tudatosan élni, egészségesen étkezni, népiesen öltözni, soknak még a lakás berendezése is átalakul, népiessé válik.  Én nagy hangsúlyt fektetek a viselkedésre, igyeksze arra tanítani a csapatomat, hogy az általunk képviselt kultúrához méltón viselkedjenek-minden szempontból.

• Napjainkban mik a „trendek”, hogy változik a táncosok viselkedés kultúrája, melyik tájegységeket preferálják inkább?

Szerintem mindig voltak „divatosabb” táncok, dallamok. Ami állandó és örök az mezőség, szék, kalotaszeg. Nálunk fele most nincs annyira kifejezetten divatban egyik tájegység sem. Magyarországon úgy érzem, hogy az erdélyi román táncok nagyon kedveltek.

• Mi a céljuk a fiataloknak egy-egy nagyobb technikai tudást igénylő táncfajta elsajátításával?

Ez minden embernél más és más. Az enyémek kihívásnak tekintik a nehezebb dolgok megtanulását. De sokszor tapasztaltam máshol, hogy ez öncélő, kérkedés.

• Lokálisan a helyi kultúra feltámasztásával foglalkoznak-e? Fel merül-e a táncosokban, hogy a saját helyi kultúrájukat megismerjék?

Ez nálunk nem kérdés: mindenki, ha kicsi, ha nagy, először a saját vidékünk táncát, az udvarhelyszékit tanulja meg. Jó darab ideig csak azt is járja, csak, s kimondottan csak azt!

• Táncanyag mellett egyéb fizikai kondicionáló gyakorlatokat végeznek-e? Testkultúrára milyen hatással van a néptánc?

Igyekszem minden próbán időt szánni a fizikai erőnlétet fejlesztő gyakorlatokra is, de nagyon kevés időnk van a próbákon, s ezért inkább az edzőtáborokban sikerül ezt megvalósítani. A néptánc szerintem minden szakterületre pozitív hatással van, így a testkultúrára is.

4. Külhoni táncegyüttesek

• Külhoni táncegyüttesek közelében, sok idős mester fellelhető még, ez előnyt jelent-e számukra, egy-egy anyag elsajátításában?

Nekünk is volt szerencsénk idős adatközlővel együtt dolgozni, konkrétan, például amikor a vajdaszentiványi táncokat tanultuk Ági néni s János bácsi végig velünk voltak. Sajnos, már a környékünkön is kevesen vannak, s annyira öregek, hogy a tanításokon nem tudnak részt venni. De a filmeken sokszor bemutatom a gyerekeknek, s így is valamivel több ismerethez juthatnak. A régi tanítványaim szerencsére még érték a Kodoba s Netti Sanyi bácsi korszakot, de a mostaniak csak mesélésekből tudnak róluk-sok esetben. Végül is, az sem baj, szerencsések vagyunk, hogy vannak megörökített filmek, s azokon legalább láthatjuk az elődeinket.

• Hogy látja, a külhoni táncegyüttesek megélik-e hagyományaikat amelyeket esetleg még otthon is láttak?

Szerintem sokan igen. Mi biztos, hogy igen, s örülök is annak, hogy nem a színpadi szereplés a lényeg!

5. Milyen további fejlesztéseket javasolna a táncegyüttesek munkájának segítése érdekében?

Ez egy nagyon összetett válasz lesz, hisz minden csoportnak különböző formában kell a segítség.

Ha általánosan akarnám összefoglalni, minden csoportnak első s legfontosabb, hogy legyenek gyerekek, emberek, akik igénylik a tánctanulást, s ehhez nem külső segítség kell, hanem belső igény az illető település, iskola, közösség részéről.

Nagyon fontos, hogy legyen hely, ahol próbálni, a foglalkozásokat meg lehessen tartani, s ez egy olyan hely legyen, ami alkalmas erre a célra: legyen benne fűtés, áram, vécé. Vannak iskolák, óvodák, települések, ahol biztosítani tudják a tánctermet, de sok helyen nem. Így vagyunk mi is: a gyerekek különböző helyről járnak, s nagyon nehéz biztosítani a foglalkozásokhoz a termet.

A mi –Kékiringós- munkánk segítéséhez a legnagyobb segítség egy táncterem lenne, mely megfelelne a táncoktatásoknak is, párhuzamos teremmel, zenészképzésnek is, Táncházaknak is. Én hiszek a mesében, s remélem, egyszer tényleg lesz. Nagyon sokat segítene, ha színpadon is gyakran próbálhatnánk. Erre is van lehetőség a városunkban, csak sajnos fizetni kell érte.

Sok helyen a hangosítás, laptop hiányzik.

Ami még fontos, az a muzsika stúdióban való minőségi felvétele. A zenekarok rengeteg pénzt kérnek egy fellépésre, de a hangfelvétel sem olcsó. Ellenben, ha lenne jó minőségű felvétel, akkor az mégis gazdaságosabb lenne, mint mindig fizetni a zenésznek.

A viseletek beszerzésénél is elkel a segítség. A Csoóri program nagyon sok együttesnek segített, de sajnos sokan visszaéltek a támogatással. Nekünk nagy segítség volt, gyarapodtak a viseleteink. Igaz, sokan vagyunk, nem kaptuk meg a kért összeget, de remélem, lesznek még kiírások, s apránként haladunk.

Ha már műsorokat állítunk össze azt szeretnénk bemutatni több településen is, itt a segítség az utiköltségekben, a szállás és étkeztetésben kell.

Szakmai szempontból jól jönnek a már meglévő szakmai programok. De sajnos a szervezők, kiírók azt nem értik meg, hogy a pénz nem a szakmai segítségre kell először. Mert például hiába van egy tánccsoportnak felkészült vezetője, oktatója, ha nincs terem, ahol a foglalkozásokat megtartsa.