Category: EFOP-5.2.2-17-2017-00054

2018. november 10., Tatabánya – Tanulmányút

Soron következő tanulmányutunk Tatabányára vezet. 2018. november 10-én szakembereinkkel, partnereinkkel meglátogatjuk a Bányász Táncegyüttest, az utánpótlást nevelő művészeti iskolát, valamint terveink szerint betekintünk a VI. Agora Koreográfus Verseny programjába is.

A tatabányai néptáncoktatás helyzetének feltérképezése, megismerése mellett kíváncsiak vagyunk arra, hogy egy tipikus munkásváros fiatalsága hogyan viszonyul a paraszti hagyományokhoz, mindezek mellett kiemelt figyelmet fordítunk annak elemzésére, vizsgálatára, hogy Tatabányán hogy jelennek meg, milyen hatással vannak a fővárosból induló divatok, hogyan egyeztethető össze a fiatalság körében elterjedt jelenségek a néptánccal.

A Koreográfusverseny megtekintése során az a célunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk az uralkodó színpadi irányzatokról, viselkedésformákról.

2018.10.20.-21. Az Eleki Román Hagyományőrző Táncegyesületnél járt az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület és a Kispej Lovam Táncegyüttes feljegyzés

Feljegyzés

Tanulmányút

Elek, 2018. október 20-21.

 

Téma: a táncházmozgalom, a hagyományőrzés- és átadás aktuális problémáinak vizsgálata

 

„Ha ezen problémákat lajstromozni igyekszünk, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

 

–             a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség;

–             ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;

–             az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);

–             az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.

 

Összejövetelünkön a következő megállapításokra jutottunk:

 

  1. A táncházmozgalmat, valamint a hagyományőrzést és tradícióátadást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni. E folyamatban nem játszhat szerepet az utánpótlás válogatása.
  2. A műhelyekben zajló munkát minél közelebb szükséges vinni a „külvilághoz”, mindenekelőtt a kisiskolás korú gyerekekhez. Így elkerülhető, hogy utódaink kizárólag a fogyasztói kultúrával, annak életvezetési stratégiájával, az sms- és chatnyelvvel szembesüljenek (Vö. a műsorokban szavazógéppé alacsonyított nézők tömegével!).
  3. A hagyomány megőrzésében és továbbadásában érdekelt szakembereket a fentiekben említetteknek megfelelően kell képezni, ilyetén módon lassan elérhetővé válik a paradigmaváltás.”

 

 

Megállapítások

  1. Belterjesség

A táncházmozgalom aktív résztvevőinek jelentős része amatőr néptáncegyüttesek különböző korosztályú tagjai, még többen az alapfokú művészetoktatásban részt vevő tanulók, akik pár éves gyakorlat után már komoly mozgáskészséggel, ismeretanyaggal rendelkeznek a tanult tájegységek táncáról, valamint könnyen sajátítanak el más táncokat is.

A teljesen kezdő, a néptánccal ismerkedni kívánó közönség részére elvétve akadnak szórakozás gyanánt táncalkalmak, leginkább a népszerű moldvai táncházakban érhetik őket pozitív élmények ezen a téren. Leggyakoribb a felnőtt, akár a senior korosztály érdeklődése, ők sok esetben megszervezik saját csoportjukat egy-egy amatőr együttessel karöltve, így biztosítva az oktatást a kezdő szinttől.

A rendszeres táncalkalmak megszervezése a gyakorlatlan érdeklődők részére inkább közművelődési feladat, hiszen a táncegyüttesek maguk szórakoztatására szervezik a táncházakat, bálokat, ahol előzetes tudás birtokában tud szórakozni a jelenlévő.

 

  1. A versenyszellem erősítése

A 2000-es évektől kezdődően a korábban meglévő Nagy Országos Fesztiválok (Zalai Kamaratánc Fesztivál, Szolnoki Országos Néptánc Fesztivál), a 3 évente megrendezett Gyermek valamint a 2 évente megrendezett Ifjúsági és Felnőtt Szólótánc Versenyek mellett nagy ütemben szaporodtak a különböző megyei, regionális és országos versenyek, fesztiválok, minősítők, melye folyamat egyik gerjesztője a művészeti iskolák tanulmányi versenyrendszerének bevezetése, megerősödése volt.

Így gyakorlatilag minden iskola, együttes „hozzá jutott” a versenyekhez, amelyen való részvételhez az a tévhit társult az iskolák tekintetében, hogy anyagi, támogatással összefüggő vonatkozásai lesznek a versenyen elért eredményeknek, minősítéseknek.

Ezt erősítették azon társadalmi folyamatok, melyek a folyamatos mérés alapján történő értékeléssel minősítik az adott „terméket”, művet, szolgáltatást.

Így kialakult a néptánc közegében is egy mindent átható versenyrendszer, amelyet megkoronázott a Fölszállott a Páva televíziós tehetségkutató elindulása. A tévé által (is)generált eredmény- és megfelelési kényszer olyan színpadi megoldásokat, mozgásokat, viselkedéskultúrát generált, ami a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint, egészen más irányba viszi a néptáncoktatást, a néptánc színpadi és egyéb interpretálását, és ezáltal a hagyományőrzést, hiszen a mindkét színtér szereplői a táncházmozgalom résztvevői.

 

Megoldási javaslatok

A szolgáltatási szféra tagolása: a gyakorlott néptáncosok rendezvényei mellett szükséges egy olyan rendszeres, ismeretterjesztő jelleggel, akár egymásra épülő tematikával működő rendezvényrendszer, hálózat, amely kielégíti a népművészetek iránt jelentkező egyébként jelentős társadalmi igényt. A táncegyüttesekkel, iskolákkal szemben ugyanis nem lehet ilyen elvárást megfogalmazni, viszont fontos szakmai partnerként, együttműködőként igenis érdemes számítani rájuk, együttműködni velük.

 

A hagyományőrzést és tradícióátadást, ezen belül a néptáncoktatást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni, valós, életszerű, gyakorlati módon, a maga komplexitásában, és lehetőséget kell kínálni minden korosztálynak, a különböző felkészültségű érdeklődőknek a bekapcsolódásra. Ezzel elkerülhető lenne a nemkívánt szelekciós folyamatok erősödése.

Szükségesnek tartjuk a műhelyekben zajló szakmai tevékenység széles körben való megismertetését, publikálását, a fogékonyságot erősítendő, modern csatornákon, technikákon keresztül.

A paradigmaváltáshoz nélkülözhetetlen a hagyomány művelésében, átadásában, éltetésében tevékenykedő szakemberek képzése a fent leírtak szellemében, azonban ez csak széles körben elfogadott, a szakma konszenzusát bíró, belátásra alapozott módszerekkel történhet.

Az Eleki Román Hagyományőrző Táncegyesületnél járt az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület és a Kispej Lovam Táncegyüttes képek

2018.10.20.-21. Az Eleki Román Hagyományőrző Táncegyesületnél járt az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület és a Kispej Lovam Táncegyüttes

A program időpontja: 2018. október 20-21.

A program helyszíne: Elek

A program szervezője: Eleki Román Hagyományőrző Táncegyesület

Érintettek létszáma: 300 fő

 

 

„A népi kultúra közösség- és személyiségformáló hatásai, ezek eltérései a módszerek, divatok összehasonlítása alapján” című pályázatnak köszönhetően Eleken járt az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület, valamint a Kispej Lovam Táncegyüttes, hogy partnereivel megvizsgálja a táncházmozgalom, a hagyományőrzés- és átadás aktuális problémáit.

Ha ezen problémákat lajstromozni igyekszünk, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

 

  • a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség;
  • ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;
  • az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);
  • az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.

 

Az Eleki Román Hagyományőrző Táncegyüttest, illetve az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesületet régi időkre visszanyúló barátság és munkaközösség fűzi össze, mindketten a tradíció megőrzésének és továbbadásának tiszta formájában érdekeltek. Mindemellett fontosnak tartják olyan metodológiák kidolgozását, amelyek megkerülhetővé teszik a korábban említett veszélyeket. Hogyan is lehetséges ez? Összejövetelünkön a következő megállapításokra jutottunk:

 

  1. A táncházmozgalmat, valamint a hagyományőrzést és tradícióátadást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni. E folyamatban nem játszhat szerepet az utánpótlás válogatása.
  2. A műhelyekben zajló munkát minél közelebb szükséges vinni a „külvilághoz”, mindenekelőtt a kisiskolás korú gyerekekhez. Így elkerülhető, hogy utódaink kizárólag a fogyasztói kultúrával, annak életvezetési stratégiájával, az sms- és chatnyelvvel szembesüljenek (Vö. a műsorokban szavazógéppé alacsonyított nézők tömegével!).
  3. A hagyomány megőrzésében és továbbadásában érdekelt szakembereket a fentiekben említetteknek megfelelően kell képezni, ilyetén módon lassan elérhetővé válik a paradigmaváltás.

 

Összejövetelünket közös énekléssel és táncházzal zártuk, amely eseményen a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki közösen járta a táncot.

2018. október 27-28., Kiscsősz – Műhelymunka

„Érték vagy Eszköz” programunk keretében műhelymunkára kerül sor Kiscsőszön 2018. október 27-én és 28-án. A műhelymunka fókuszában a tanári, nevelői munka során alkalmazott a személyiségfejlesztési eszközök és módszerek lesznek, valamint ezen keresztül a az önértékelés, önbecsülés pozitív irányba történő elmozdítása a táncoktatási tevékenységgel.

A téma időszerűségét a korábbi tevékenységek során szerzett tapasztalatok alapján fogalmaztuk meg:

Magyarországon kimagasló, talán a világon egyedülálló a néptánc dokumentáltsága, tanítási módszere valamint az alapfokú művészetoktatási intézményeknek köszönhetően az intézményi háttere és finanszírozási rendszere. Míg alsóbb szinteken, kisgyermek és gyermekkorban a közösségi nevelés révén jórészt egészséges irányban történik a gyermekek fejlesztése, magasabb életkorban és szakmai szinteken már az aktuális divatnak megfelelően kiüresedett mozgás- és látványvilág kialakítása felé mozdult el a néptánc oktatás, minden bizonnyal a versenyrendszer „jótékony” hatásainak köszönhetően.

Témánk hangsúlyos eleme lesz a projekt zárótanulmányának, így kiemelten kívánunk foglalkozni vele.

2018. október 20-21., Elek – Tanulmányút

Eleki barátaink látnak minket vendégül 2018. október 20-án és 21-én az „Érték, vagy eszköz?” – A népi kultúra közösség- és személyiségformáló hatásai, ezek eltérései a módszerek, divatok összehasonlítása alapján című pályázati programunk keretében.

Műhelymunkánk során megoldásokat keresünk az alábbi problémákra:

  • a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség
  • ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;
  • az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);
  • az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.

A műhelymunka során a zárótanulmány részét képező megállapítások, javaslatok megfogalmazását tervezzük.

„Érték, vagy eszköz?” Élményfilm

2018.08.14.-15. Székesfehérvári tanulmányút feljegyzés

Feljegyzés

Tanulmányút

Székesfehérvár, 2018. augusztus14-15.

 

Téma: felmérés a versenyre készülők körében a Békéscsabai Felnőtt Szólótánc Verseny felkészítőjén (versenyszellem, motiváció)

 

„A program nem csak a táncművészet fizikális felkészülésére és fejlesztésére nyújtott lehetőséget. A viseletek változatosságának bemutatása, a történelmi archív felvételek által bemutatott történeti áttekintések is elősegítették a táncosok egyéni stílusának kialakítását.

Ezalatt a részvevők körében készített gyors felmérés rávilágított arra, hogy a fiatalok többségét a versenyszellem motiválja. Egy rangos eseményen való részvétel, egy sikeres fellépés komoly előnyt nyújt a későbbi, táncos karrier során. A hiteles bemutatóhoz elsajátítják a tánc és tájegységi népviseletek kötelező elemeit, e-mögött azonban első sorban nem a hagyományőrzés a fő motivációs erő, hanem egy adott versenyen elérhető siker reménye. Az esemény zárásaként megtartott táncházban a résztvevők bemutathatták az eltelt két nap alatt tanultakat.”

 

 

A meglátogatott program során a Szólótánc versenyre jelentkezők a kötelező táncok anyagaival ismerkedhettek meg szakavatott pedagógusok által. A vizsgálatunk arra terjedt ki, hogy a szabadon választott táncanyagok kiválasztását mi indokolta, és ez milyen összefüggésben van a versenyre való nevezés motivációjával.

 

Megállapítások

A versenyzők kisebb része, mintegy harmada nevezte meg a nevezés indokaként a hagyományőrzést, azt hogy megmutassa milyen hitelesen elsajátította a választott táncanyagot. Ezen versenyzők kevesebb, mint a fele hozott saját, a környezetére jellemző táncot, a többiek a közelmúltban tanult, vagy kedvencként jelölt táncokat választottak.

A többséget elsősorban a versenyen elért siker, az egyéni elismerés motiválta a jelentkezésnél, ők a divat, virtuozitás, látványosság alapján választottak táncanyagot.

Ami nagyon fontos, hogy ezen a szinten kivétel nélkül a tánc szeretete a közös nevező, itt mindenki önálló döntés alapján vesz részt a megmérettetésen.

A szereplők egy része az átszellemülés és ráhangolódás látszatát keltve olyan képet mutat önmagáról, melyet nem ismerünk tőle, valójában nem önmagát adja. Többen tanácsot kértek a jelen lévő mesterektől. A kapott javaslatokat láthatóan nem nagyon érvényesítették a bemutatkozásukban, tehát valójában egyszerű udvariassági, önmegnyugtató gesztus volt, mely nem befolyásolta a versenyző önmagában elhatározott – sajnos gyakran tévesen megfogalmazott – produkcióját.

Székesfehérvári tanulmányút képek

2018.08.14.-15. Székesfehérvári tanulmányút

  • program időpontja: 2018.08.14-15.

A program helyszíne: Székesfehérvár

 

A program szervezője: Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület

Érintettek létszáma: 25 fő

 

A tanulmányút során, hogy komolyabb képet kapjunk a hagyományőrzés és verseny kapcsolatáról, a székesfehérvári gyermek, ifjúsági, valamint felnőtt szólótánc verseny felkészítő hétvégéjére látogattunk el. A békéscsabai Országos Felnőtt Szólótánc Verseny első megrendezése óta a táncosok, szólisták legrangosabb versenyei közé tartozik. Az erre való felkészülést biztosította a székesfehérvári esemény, melyre nem csak hazai, de határon túli néptáncosok is érkeztek.

 

A megrendezett táncoktatás, nem csak a lehető legmegfelelőbb technikai hátteret biztosította a felkészüléshez, de az oktatásban is kizárólag országosan elismert szakemberek vettek részt. A képzések mindkét nap 3-3 órás intenzív tanfolyam formájában kerültek lebonyolításra, délelőtt 10:00 és délután 18:00 között.

Az előre megadott, valamint szabadon választható táncok közül az alábbiakkal ismerkedhettünk meg:

 

  • Férfiszóló:
  • Rábaközi dus – (Molnár Gábor)

 

  • Györgyfalvi legényes – (Busai Norbert)

 

  • Páros:

 

  • Gömöri lassú és friss csárdás – (Kupec Mihály és párja)

 

  • Vajdaszentiványi sebes forduló és cigány csárdás – (Busai Norbert és Busai Zsuzsanna)

 

A képzést tovább segítette, hogy a táncosok élő zenei kíséretre fejleszthették tudásukat, melyet a Zagyva Banda biztosított. Ez alatt a táncosok folyamatos kapcsolatot tarthattak fent a zenészekkel, mely elősegítette színpadi bemutatójukat.

A program nem csak a táncművészet fizikális felkészülésére és fejlesztésére nyújtott lehetőséget. A viseletek változatosságának bemutatása, a történelmi archív felvételek által bemutatott történeti áttekintések is elősegítették a táncosok egyéni stílusának kialakítását.

 

Ezalatt a részvevők körében készített gyors felmérés rávilágított arra, hogy a fiatalok többségét a versenyszellem motiválja. Egy rangos eseményen való részvétel, egy sikeres fellépés komoly előnyt nyújt a későbbi, táncos karrier során. A hiteles bemutatóhoz elsajátítják a tánc és tájegységi népviseletek kötelező elemeit, emögött azonban első sorban nem a hagyományőrzés a fő motivációs erő, hanem egy adott versenyen elérhető siker reménye. Az esemény zárásaként megtartott táncházban a résztvevők bemutathatták az eltelt két nap alatt tanultakat.