Category: EFOP-5.2.2-17-2017-00054

A program időpontja: 2019.02.23-24.

A program helyszíne: Lakitelek

Hazai és külföldi szakembereink közös tanulmányútra utaztak február végén. Célunk egy olyan táncegyüttessel való találkozás volt, amelynek elsődleges szándékai között a közösség belső építése, az együtt eltöltött minőségi idő minél tágabb kiterjesztése, s nem pedig a sikerre való törekvés szerepel.

Pénteki érkezésünkkor Lezsákné Sütő Gabriella, a Lakitelek Népfőiskola és egyben a táncegyüttes vezetője fogadott bennünket. Bemutatta a népfőiskola tevékenységét, célrendszerét, valamint a folyamatban lévő fejlesztéseket, eközben mesélt az együttes mindennapi életéről is. A Lakiteleken működő Kösöntyű Néptáncegyüttes éppen a fent említett szemléletnek megfelelően működik: igazi közösség, amely felöleli és összefogja a település különböző korosztályait. Az eltelt huszonöt évben megalakult óvodai, iskolai és ifjúsági csoportjuk is, száz-százötven lakiteleki és környékbeli gyermek táncol ezekben, tehát van utánpótlásuk, folyamatosan frissül az együttes. Mint Sütő Gabriella elmondta, nyári táboraik során arra törekednek, hogy az adott táncanyag területéről hívják az oktatókat: ők a saját falujukban, a különböző táncesemények során lesték el az alapmotívumokat. A néptáncot Gabriella szerint nem megtanulni, hanem érezni, átélni és eljárni kell. A csoportok tagjai azért látogatnak el személyesen a különböző Kárpát-medencei magyar falvakba, hogy személyesen is bele tudjanak csöppeni abba a környezetbe, amelyben a szóban forgó néptánctípusok kialakultak. Vallják, a hagyományozódott tudást fontos átörökíteni, hiszen ha ez nem történik meg, akkor a tradíció szépen lassan elhalványul. Táncházaikban a résztvevők aktív részesei a történéseknek, élményként élik meg az ilyen alkalmakat.

Szombaton Békésszentandrás tájházával és az azt működtető civil szervezettel ismerkedtünk meg. A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület 19 éve folyamatos munkát végez, felkutatja azokat a még meglévő dokumentumokat, fotókat és tárgyi eszközöket, amelyek Békésszentandrás múltjának minél szélesebb körű megismerése szempontjából elengedhetetlenül fontosak. Az egyesület 2007-ben kezdeményezte, hogy épüljön a településen egy régi, szentandrási stílusú, vert falú ház: utóbbi ma helytörténeti, néprajzi kiállításnak is otthont ad. A tájház komplett, berendezett lakóteret mutat be (szoba, konyha, kamra), s helyet kap benne különterem is: ez a szentandrási szőnyegszövés történetével ismerteti meg a látogatókat. A ház udvarán a kubikosmunka és a vályogvetés eszközeit, munkafázisait tekinthetik meg az érdeklődők.

Kora este találkoztuk a Kösöntyű Néptáncegyüttes tagjaival. A csoport háromtagú zenekart hozott magával, így alkalmunk adódott a közös táncházi együttlétre is. Az együttes tagjai láthatóan elkötelezett táncosok, annak ellenére, hogy nem nyertek kiemelkedő szakmai díjakat és nem is törekedtek ezek megszerzésére. Fantoly Gyula kecskeméti táncmester vezetésével igazi, egészséges közösségként működnek.

A tanulmányúton résztvevők számos jó gyakorlatot, ötletet halottak a látogatás alkalmával, főképpen azt tapasztalták meg, miképpen lehet működtetni egy olyan csoportot, amely nem az eredményekért, hanem a tánc szeretetéért él. A másik megismert civil szervezet pedig saját erejéből valósította meg az álmait, őrzi a hagyományt a mai napig. Ők tudják: a jövőjük a múltjukban gyökerezik.

Feljegyzés

Műhelymunka

Kiscsősz, 2019. február 9.

Téma: A farsangi hagyományok felelevenítése (disznóvágás, télbúcsúztatás-bolondmennyegző, kiszebábégetés) a Táncképzés (néptánc hatása a személyiségfejlődésre, a társas viselkedésre, illetve az egyén jellemére)

„mind a környékről, mind a határokon túlról szép számban jelentek meg résztvevők. Az eseményre gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt érkeztek, azaz a társadalom minden életkori rétege képviseltette magát. Erre az alkalomra különleges műhelymunkát építettünk rá, amelynek során a hazai és külföldi szakemberek megfigyeléseket, jó gyakorlatokat gyűjthettek. Az esemény keretében fontosnak tartottuk a néptánc mellett a néphagyomány megismertetését is, hiszen a hagyományőrzés nem korlátozódhat a tánckincs fennmaradásának biztosítására. A hagyományok felelevenítésével szerettük volna elérni, hogy a tánchoz, annak elméleti és gyakorlati megvalósításához ne csak a próbákat társítsák a fiatalok, hanem a szórakozást és a tánc élvezetét is, vagyis ne csak sportként, illetve versenyszámként gondoljanak a hagyományőrzésre, hanem szórakozásként, a közösség összekovácsoló erejeként is.”

„Faluházban zajló táncoktatás: milyen pozitív hatással van a néptánc a személyiségfejlődésre, a társas viselkedésre, illetve az egyén jellemére. Óráról órára érezhető volt a nyolcvan táncos fejlődése, egymással történő kommunikációjuk erősödése, önbizalmuk növekedése.”

Bolondmennyegző, Kiszebábégetés (Télbúcsúztató)

Dunántúli Népi Kommandó és Devecser város iskolás néptáncosainak gálaműsora

Az ilyen jellegű eseményeket – amelyek programjában megjelenik a néptánc mint oktatás és képzés, ám mellette szerepet kap a hagyomány direkt és indirekt megismerése is –érezzük leginkább ideálisnak a gyermekek személyiségfejlesztésére, szocializációjára.

Műhelymunkánk témájául is szolgáló farsangi ünnepkör egy remek alkalom volt arra, hogy szakmai szemmel is megfigyelhessük a résztvevő csoportokat, érdeklődőket. Ez a hagyomány nem csak télbúcsúztató vidám jellege miatt vonzotta ide a határon túlról is az érdeklődőket. Az évek során Kiscsőszön kialakult és meg nem szakadt ismeretségek mind tovább mélyülnek egy ilyen találkozó alkalmával. Megfigyelhető azonban, hogy mind Magyarországon, mind a határon túlról érkező táncosok első sorban falusi környezetből származnak. Ennek oka nem a kevesebb mozgási lehetőség, hiszen a vidéki gyermekeknek a kerékpározás, túrázás vagy akár lovaglás sokkal könnyebben elérhető, mint városi kortársaiknak. Az ok a már korábban megfigyelt családi háttér. A néptánc sok esetében családi tevékenységgé, a gyermekek életének részévé válik. A közös családi tánc, táncházba járás, gyakorlás nem csak a gyermekek technikai fejlődését segítik elő, szellemi és lelki kötődésüket is erősíti a tánchoz és egymáshoz egyaránt.

Nem meglepő tehát, hogy kérdőívünkben feltett kérdésre, mely szerint „milyen jellegű versenyeken szokott indulni”, a válaszadók többsége az együttessel választ adta. Sokkal nagyobb a megkérdezettek összetartó ereje és egymáshoz való kötődése. Ennek a jelenségnek köszönhetően a gyermekek egymás iránti elfogadása, korra nemre és bőrszínre való tekintet nélkül példátlan mértékű. A családban szerzett és az egyesületben tovább fejlesztett tudás mellett, egymás elfogadása is fő célja a néptáncnak. Ebből kifolyólag arra a kérdésre hogy saját bevallása szerint kinek kell megfelelnie, a legtöbben az egyesület többi tagját és saját magukat jelölték. A külső nyomáskényszer eltűnt, a másoknak való megfelelés csak a csapat irányába mutat, mely által nagyobb a gyermekek sikerélménye, ebbe beleértve a szép versenyeredményeket is.

A farsangi mulatság is egy ilyen élményekkel gazdagító néphagyomány, mely a tánc mellett a hagyományőrzés egy más formájával ismerteti meg az érdeklődőket. A néptánc mellett népi hagyományaink színes skáláját vonultatta fel a rendezvény, mely projektünk célkitűzésének szempontjából azt is vizsgálhatóvá tette, a néphagyományok megismertetésével pozitív, megerősítő irányba mozdul a hasonló rendezvényeken részt vevő fiatalok néptánc iránt érzett kötődése, vagy esetlegesen nincs rá hatással. A gyermekek másnap történt élménybeszámolói szerint a rendezvényre pozitív emlékekkel gondolnak vissza, megszerzett tapasztalataikkal gazdagítani tudják ismereteiket.

A program időpontja: 2019.02.09.

A program helyszíne: Kiscsősz

Idén februárban is megrendezésre került a mára már hagyományosnak mondható farsangi mulatság, amelyen – a magas hozzáadott értéknek köszönhetően – mind a környékről, mind a határokon túlról szép számban jelentek meg résztvevők. Az eseményre gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt érkeztek, azaz a társadalom minden életkori rétege képviseltette magát. Erre az alkalomra különleges műhelymunkát építettünk rá, amelynek során a hazai és külföldi szakemberek megfigyeléseket, jó gyakorlatokat gyűjthettek. Az esemény keretében fontosnak tartottuk a néptánc mellett a néphagyomány megismertetését is, hiszen a hagyományőrzés nem korlátozódhat a tánckincs fennmaradásának biztosítására. A hagyományok felelevenítésével szerettük volna elérni, hogy a tánchoz, annak elméleti és gyakorlati megvalósításához ne csak a próbákat társítsák a fiatalok, hanem a szórakozást és a tánc élvezetét is, vagyis ne csak sportként, illetve versenyszámként gondoljanak a hagyományőrzésre, hanem szórakozásként, a közösség összekovácsoló erejeként is.

A résztvevők helyi finomságokat szintén megkóstolhattak: a februári hidegben forró orjaleves melegítette fel az érdeklődőket, a későbbiekben pecsenyével, hurkával és kolbásszal szolgáltunk. Ehhez természetesen elengedhetetlen volt a disznóvágás, amelyre a hagyomány szerint korán reggel került sor.

Ezzel párhuzamosan a Faluházban zajló táncoktatás – amely alatt a Dűvő zenekar biztosította a jó hangulatot – gyakorlati oldaláról mutatta meg a résztvevőknek, milyen pozitív hatással van a néptánc a személyiségfejlődésre, a társas viselkedésre, illetve az egyén jellemére. Óráról órára érezhető volt a nyolcvan táncos fejlődése, egymással történő kommunikációjuk erősödése, önbizalmuk növekedése. A foglalkozás pozitív élményként való lecsapódásában nagy szerepet játszott Szabó Szilárd és lánya, Rubinka, akik a széki táncok szeretetteljes oktatásával is segítették, hogy a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek a későbbiek során pozitív folyamatként emlékezhessenek vissza az itt tanultakra.

A mulatság lezárulásának közeledtével álarcos felvonulás keretein belül lehettünk tanúi annak, hogyan zajlik falusi környezetben egy bolondmenyegző, miként búcsúztatandó a véget érő tél, s hogyan fogadandó az érkező tavasz. Az ilyenkor elmaradhatatlan kiszebábégetés is az előbb említett változásnak a jelképe.

Mindezeket követően a Dunántúli Népi Kommandó és Devecser város iskolás néptáncosainak gálaműsorával került bevezetésre a hajnalig tartó bál.

Az ilyen jellegű eseményeket – amelyek programjában megjelenik a néptánc mint oktatás és képzés, ám mellette szerepet kap a hagyomány direkt és indirekt megismerése is – érezzük leginkább ideálisnak a gyermekek személyiségfejlesztésére, szocializációjára.

Feljegyzés

Terepmunka

Békéscsaba, 2019. január 19-20.

Téma: a Békéscsabai Országos Szólótáncfesztivál látogatása

Megfigyelés, interjúkészítés (gyermekek??, kísérőik melyik tájegységről érkeztek, mennyire befolyásolja maga a tájegység hagyománya, a szokásrend)

Megállapítás: „a gyermekeknek saját élettapasztalataiknak megfelelően átadni azt az információt, hogy itt nemcsak egy szárazon előadott táncanyagról van szó (technika), hanem magáról a személyiségéről (lélek). A fent említett összetevők egyvelege (technika, emberi lélek, tradíció spiritualitása) jellemzi a kiemelkedő produkciókat. A néptáncot oktató szakembereknek ezt a szellemiséget kell átörökíteni a fiatal generáció számára. A néptánc testileg, lelkileg, szellemileg teszi erősebbé az embert.”

Megbeszélésünk során összegyűjtöttük, hogy Békéscsabai látogatásunk során az ott történtek és elhangzottak mellett programunk keretében milyen teendőkre fektessük a hangsúlyt. Ezek a következők:

Interjú készítése a versenyzőkkel a következő témákat érintve:

o             ők és kísérőik mely tájegységről érkeztek

o             mennyire befolyásolja őket tájegységeik hagyománya, az ott élő közösség szokásai és elvárásai

o             milyen indíttatásból kezdtek el táncolni – projektünk szempontjából kiemelt fontosságú kérdés

A versenyzői kör és a velük érkezők nagy része vidéki volt. A budapesti együttesekből érkezettek 50%-a szintén vidékről került a fővárosi csoportba. Alapvetően jó lelkületű, fiatalos, tettre kész társaságot láttunk. Néhányan láthatóan túlszereplik magukat, útkeresők, néhányuk viselkedése túlzott önbizalmat sugároz, de ez a kisebb arányhoz tartozó jelenség.

Megállapítottuk, hogy a fiatalok „saját szintjükön”, saját élettapasztalataihoz kötött oktatási módszer sokkal hatékonyabb, mint a szárazon átadott tananyag. Ha van olyan élmény, melyhez a tanítvány tudja kötni a tanult motívumokat, a tanulás már örömszerzéssé válik. Így nem csak a technikai fortélyait sajátítja el egy-egy mozdulatnak, annak lelki megnyilvánulását is hozzáköti a tánchoz, mozdulatai természetesek, lélekből fakadók lesznek.

A fenti módszert természetesen nagyban elősegít, ha a gyermeknek már vannak otthoni, esetlegesen családi tapasztalatai a néptánccal. A szülőkkel / nagyszülőkkel történő közös gyakorlás, a „nagypapa által tanított” lépéssor mind olyan élmények, melyek, ha hibásan is rögzültek a fiatalban, örök örömforrást biztosítanak felelevenítésükkor. Természetessé válik a gesztus, a tanult modort ösztönből fakadó könnyed érzés váltja fel.

Itt a következő kérdések merültek fel, melyek későbbi kutatásaink témái lehetnek:

o             Könnyebben tanítható néptáncra az a fiatal, akinek családjában, esetlegesen felmenői között is van néptáncos?

o             Másként viszonyulnak-e ezek a gyermekek a néptánchoz?

o             Jellemző-e a körükben a tradíció hosszú idejű továbbvitele, szeretnék-e ők is továbbörökíteni?