A program időpontja: 2018. február 9.
A program helyszíne: Iszkáz
A program szervezője: Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület
Érintettek létszáma: 50 fő
Konferenciával egybekötve nyitotta meg hivatalosan is munkásságát a transznacionális együttműködés Iszkázon. A február 9-i eseményen jeles előadók bemutatójával és előadásaival kerülhettünk közelebb a pályázat céljához. A program délután fél kettőkor vette kezdetét, Cseh József, Iszkáz polgármesterének megnyitójával, aki a falu történetének rövid bemutatásával köszöntötte a jelenlevőket, és vezette fel a délután témáit. Polgármester Úr megnyitóját Kovács Norbert Cimbi bemutatója követte, aki bemutatta a konferencia előadóit, majd felvázolta az összejövetel célját, a programban rejlő lehetőségeket.
Első előadóként Kupec Mihály – Néptánc a felvidéken című előadását hallgathattuk meg. Megismerkedhettünk a szlovák néptáncoktatás sajátosságaival, mely esetenként jelentősen eltér az ottani, felvidéki magyarság néptánc szokásaitól. A legmarkánsabb jelenség, mint kiderült, a szlovák néptánccsoportok versenyorientáltsága. A felnőtt, ifjúsági és gyermek valamint a hagyományőrző csoportok akkor is neveznek bizonyos versenyekre, ha a táncosok nem, vagy csak kis mértékben szeretnének azon részt venni. A versenyek fejlődését a zsűri egységesítésével is elősegítik, hogy a különböző koreográfiákat egységesen értékeljék. A versenyek hasznos oldalát jelzi, hogy a Kincső együttes 2014-ben Nívódíjas lett, 2017-ben pedig három táncegyüttes jutott el országos versenyig.
A versenyekkel szemben azonban a felvidéki magyarság szemében a néptánc közösségépítést jelent. Az aktív hagyományőrző csoportok között többségében éneklőcsoportok vannak a néptánccsoportok mellett, melyeknek fenntartására állami segítség csak versenyeztetés, és bizonyos versenyeredmény elérése esetén van, ezzel szorítva versenyhelyzetbe az egyesületeket. Különböző támogatások első sorban táncházakra és táborokra léteznek, itt megemlíthető például az „Eszterlánc” gyermek együttesek versenye, melyen körülbelül 500 gyermek vett részt.
Kupec Mihály áttekintésében megemlítette, a felvidéki néptáncmozgalom egy önzetlen összefogásból indult, mely a gyermekek részéről egy pontos szempontot képvisel: a gyermek felé a korának megfelelő elvárásokat támasztják. A felvidéki néptáncmozgalmat tovább erősítheti, ha sikeresen alakulnak ki magyarországi kapcsolatok, esetlegesen magyarországi kapcsolattal rendelkező művészeti alapoktatás.
Az előadások sorát Both Aranka folytatta, a Kékiringó néptánc egyesület vezetője. Részletes előadásában bemutatta az egyesület megalakulását, melynek legfőbb célja a néptánc és ének megtanítása mellett a gyermekek önállóságra és közösségi életre tanítása. A közösségnek köszönhetően önállóan fejlődnek a gyerekek, szülők közbenjárása nélkül, a közösség ébreszti fel a gyermekekben a késztetést a tanulásra, fejlődésre. Ennek eredményeképp az élő zenének és mondókáknak köszönhetően fejlődik a beszéd és mozgáskészségük, a vegyes korosztályból kifolyólag pedig alkalmazkodóképességük, valamint egészségesen sajátítanak el különböző szociális viselkedésmintákat, úgy mint a nemek közti viselkedésformákat. Az egyesület programokat is szervez a közösségi szellem erősítése érdekében, a gyermekek fejlesztése a cél és nem a verseny.
Megfigyelhető jelenség Erdélyben, hogy már nem a nagyszülő tanítja a szülőket, majd a szülők gyermeküket a hagyományokra. A gyermekek érdeklődését kelti fel ez a közösség és ez keltette fel szüleik érdeklődését is a néptánccal kapcsolatban, így alakult meg a felnőtt tánccsoport.
Both aranka előadását László csapa, a Pipacsok néptáncegyüttes vezetőjének előadása követte. Előadásában felvázolta, hogy a székelykeresztúri fiatalok körében a néptánc nagyobb sikernek örvend még a focinál is, az egyes csoportok között ugyan nagy a rivalizálás, de ennek köszönhetően eredményesebben is fejlődnek az egyes csoportok. Both arankához hasonlóan ő is megemlítette a hagyományok lassú felbomlását, mely a 21. századi média befolyásolásának köszönhető, hiányoznak a hagyományőrző műsorok. Generációk nőnek fel a magyar hagyományok ismerete nélkül, melyeket újra kell tanítani a felnövekedő nemzedéknek. Terjedő jelenség szintén mindemellett, hogy ez eddig néptáncot tanuló gyermekeket „elszívják” a kortárs táncot tanító egyesületek. A népráncegyesületek vonzerejét képezi az előzene, mely erősíti a gyermekek táncszeretetét.
Az itteni egyesületek egy idő után elzárkóztak a versenyektől, mert nagyobb a hagyományos táncházak nyújtotta élmény. Ezt is példázza, hogy másképp viselkedik és másképp öltözködik egy néptáncos gyermek, mint kortársai: nem jellemzik őket tetoválások, sem a hajfestés. A sikeres működést biztosítja továbbá a magyarországi egyesületekkel való folyamatos kapcsolattartás.
„Értékteremtő közösségek” – A kulturális kormányzat szerepe a helyi közösségek szerepének erősítésében című előadást Hamvai Róberttől hallhattuk, aki az Emberi Erőforrások minisztériumának nézőpontját képviselte a témában. A minisztérium alapelvei közé tartozik: a kultúra és közösségi tevekénységek azért vannak, hogy a helyi közösségek életminősége javuljon. Jogszabályalkotásokkal és támogatásokkal segít, hogy érdemben hassanak ezen tényezők a társadalmi életre. Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy 2016-ban például 13 000 művelődési csoport 252 000 aktív taggal működött az országban munkásságuknak köszönhetően. A közösségi művelődés elsődleges célja, hogy az emberek önálló polgárként való cselekvőképességét fejlessze. Ehhez hozzájárul a kulturális alapellátás létrehozása, melynek célja minden magyar ember hozzáférésének biztosítása azokhoz az eszközökhöz, mely a társadalmi emelkedést segíti elő. az idei év pályázati céljai közt szerepel a néptánc egyesületek, táncházak és népi zenekarok támogatása.
„Mit ér a táncos, ha soproni?” kérdezte előadásának nyitásaként Sipos Ferenc, a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola Igazgatója, a Soproni Pendelyes kulturális Egyesület elnöke. A soproni néptánc története közösségteremtés, és a hagyományok továbbadása céljából jött létre, melynek múltját és jelenét képezik többek közt a Testvériség néptáncegyüttes, a Lajta néptáncegyüttes, és a Fajkusz banda mellett a hagyományőrző bálok újjáélesztése.
Kezdetben a Petőfi Sándor Általános iskola tanulóiból megalakuló Pendelyes Táncegyüttes alapozta meg a későbbi Sopron Táncegyüttes megalakulását. A táncot megkedvelő kisiskolások később, idősebb társaikkal alakították meg az együttest. A szakmai rendezvényekre/versenyekre való bejutás azonban falakba ütközött, melyeken azóta is csak részben vesznek részt.
Előadásában ő is kitért arra, hogy a közösség jótékony hatással van a személyiségfejlődésre, segít kiküszöbölni az egoizmust, a „mi” előrébb helyezését az „én-nel szemben. Ezt segíti elő az együttműködés, az aktív, értékalapú, szórakoztató szabadidős programok, a közösségi élmény szerepe, mely beépül a résztvevők mindennapjaiba. Ilyen értékhordozó programokat jelentenek a jurtatáborok, a Soproni táncfórum, valamint a Soproni folkfest. Ezekkel a programokkal összekapcsolható a múlt a jelennel, más csoportoktól való tanulást is elősegíti. Fontosnak tartják Sopronban továbbá, hogy ne csak a néptánccal foglalkozó gyermekek találkozhassanak a hagyományőrzéssel, ezért a programok nyitottak, bárki csatlakozhat.
A soproni táncversenyek az értékelés szempontjából komoly konszenzuson alapul: cél egy nyugodt körülményű verseny alapítása, egységes értékelési szempontok alapján. A gyermek fejlődését a versenyek támogassák, pozitív szemléletű értékelésnek köszönhetően, így a gyermekek fele, vagy kétharmada valamilyen díjjal térhet haza.
Az előadás végével a résztvevők egy közös ebéden vettek részt, mely alatt a konferencia első felében hallottakat is megbeszélhették egymás közt. Az ebéd és kávészünet nyújtotta rövid kikapcsolódás után Körmöci Gábor „Érték vagy Eszköz” című előadásával részletesen bemutatta a jelenlevőknek programunk célját.
Farkas József előadásában rálátást nyújtott a néptánc mozgalom életére a Hagyományok Háza szemével, a Fölszállott a páva fényében. Az említett tehetségkutató mai versenytársai percnyi sztárokat termelnek, a nyugati média hatására. Ezzel szemben a négykategóriát is indító verseny elősegíti a hagyományőrzést. A zsűri szakmai kritériumait azonban sokszor nehéz volt összeegyeztetni az MTVA szakmai szempontjaival. A Fölszállott a Páva ennek ellenére évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. 2012-ben a felnőtt tehetségkutatóra 464 felnőtt produkció nevezett, ez közel 2000 résztvevőt jelentett, a 2013-as gyermek versenyre 564 produkció nevezett 2519 gyermek résztvevővel. A felkészülés nehézségét jelentette a produkciók „képernyőképessé” tétele, hiszen TV képernyőn már látvány terül a néző elé, mint egy élő színpadi produkció esetében. A produkció sikerét támasztja alá, hogy a világ 43 országából érkeztek SMS szavazatok a versenyzőkre. A fölszállott a Páva egyaránt volt nagy élmény a résztvevőknek és volt nagy hatással a stábra.
Ferenci György az Első Pesti Rackák vezetője által bemutatott „partvonalról” alkotott nézőpontjával zárultak az előadások. A zenei oldalról történő megközelítésből fény derült a változó generációk közti különbségekre a zene tekintetében, mely a néptáncra is jellemző. a 21. század ebből a szempontból elkerülhetetlen, a zene terén elkerülhetetlen az újító felfogású zenészek megjelenése. Két vonulat figyelhető meg ezen a téren, az adatközlő: aki teljes egészében átadja az általa tanultakat, és au újító: aki megtanulta az eredetit de azt átdolgozza mai stílusra. A könnyűzene csekély ismeretekkel rendelkezik a népzenéről, ez a szakma médiaorientáltsága is példázza. A szakma még csak ismerkedik a népzenében rejlő lehetőségekkel. A népzenei oldal nehézségeit képezik a falu és a város adta különböző lehetőségek, technikai és színpadi alkalmatlanság, illetve a kor elutasítása. Ennek kiküszöbölésére jó példa a Csík zenekar sikerei, akik színpadra vitték a népzenét. A végső cél a zenében, a rendszer használata nem pedig a rendszer általi kihasználás.
A konferencia lezárásaként a HungarianFolkEmbassy koncertjét hallgathatták meg a résztvevők, nyitott közönség előtt.
