Category: Beszámolók, feljegyzések, műhelymunka, tanulányút, terepmunka

Feljegyzés

Tanulmányút

Tatabánya, 2018. november 10.

Téma: a VI. Agora Koreográfus Verseny és a Bányász Táncegyüttes látogatása

„Az esemény során több vezető is elmondta, nagyon jónak tartja ezt a versenyt, hiszen a fiatalok nemcsak kipróbálhatják magukat, hanem emellett megtapasztalhatják, hogy saját közösségük munkája, összetartó ereje, illetve az egyén csoporthoz való viszonyulása, néptáncba fektetett energiája mind az egyes személynek, mind csoport egészének mennyire fontos. Ezen kívül kiemelték, mennyire sürgető feladat átadni a fiatalabb generációnak a néptánchoz tartozó háttérismereteket, azaz az egyes táncokhoz tartozó néprajzkincset: a táncos ugyanis csak így tudja, mit, miért tesz a színpadon. Mindemellett legtöbben a lelkesedés és a lélekből való táncolás fontosságának megőrzését emelték ki.”

„A Bányász Táncegyüttes 1948-ban alakult meg, székhelyük már hosszú ideje a tatabányai Népház. A felnőtt táncegyüttes mellett itt készítik fel, oktatják utánpótláscsapataikat is, így nagy tapasztalattal rendelkeznek a fiatalok oktatásával kapcsolatban. Meséltek az utánpótlás-oktatásukról; több korosztályos csoporttal is rendelkeznek. A legkisebbeknél fontos, hogya gyermekek ritmusérzékét, zenéhez való alkalmazkodását, koncentrálóképességét, fizikai állóképességét fejlesszék. Mint elmondták, a gyermekeknél először azt kell elérni, hogy lélekkel táncoljanak, csak ezután helyezhető a hangsúly a tánctanításra. Majd fokozatosan megismertetik a fiatalokkal a népi játékokat, a néptáncokat, a táncokhoz kapcsolódó népi énekeket. Mindezek után játszhat nagyobb szerepet a tánc színpadi megjelenítése.”

Megállapítások, problémafelvetés

A Tatabányán tapasztaltak tovább erősítették projektünk célkitűzésének létjogosultságát. Egy nagyobb, városban felnövekvő fiatal közösség szemszögéből vizsgálva a néptáncot, nem csak egy, mint közösségformáló tevékenységet láthatunk, sokkal inkább lehetőséget a saját korosztályukból való kitűnésre. A mai fiatalok körében elterjedt jelenség az „egyediség”, a mindennapitól való különbözőség folytonos bizonygatása, melyre megfelelő eszköz lehet a néptánc, mint hobbi.

Tatabányán, akár csak a többi nagyvárosban a fiatalok jellemzően sportegyesületekhez csatlakoznak, legnagyobb létszámmal a foci, és edzőtermi mozgások elterjedtek. Ezek között a mindennapi, „szürke” mozgásformák között élesen kitűnik, ha valaki a néptáncot választja szabadidős tevékenységként. A megkérdezettek többsége arra a kérdésre, miért pont a néptáncot választotta szabadidejének eltöltésére, annak egyedi, kirívó jellegét válaszolta. Ebből kifolyólag kérdőívünkben is feltett „életforma vagy hobbi” kérdésre legtöbben a hobbi választ adták.

A néptánc közösségformáló ereje a rendezvényen is jól érzékelhető volt, azonban az itt létrejött barátságok a városi fiatalok részéről nem mutatkoztak tartósnak. A megkérdezettek többsége a hasonló rendezvényt követően pár hétig tartotta a kapcsolatot az itt megismert fiatalokkal, ritkának mondható az a hasonló rendezvényen szövődött ismeretség, mely a tatabányai fiatalok részéről több évre visszanyúlónak mondható. Ezt a jelenséget okozhatja, hogy a megkérdezettek a próbákon illetve fellépéseken részt vesznek, azonban táncházakon, a „kötelező próbaórákon kívül” nem gyakorolják a néptáncot.

Fontosnak tartják a néptánchoz tartozó egyéb ismeretek átadását is, hogy mozdulataikat hitelesen adhassák át a nézőknek egy-egy fellépés alkalmával, ez azonban sokszor érzelmi töltetet még nem ad a táncnak, a hagyományőrzés, a szívből jövő tánc elveszik a versenyhelyzet és a bizonyítási vágy okozta kényszer mellett.

Az utánpótlás nevelése során a Bányász Táncegyüttes ugyan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyermekek először tanuljanak meg lélekkel táncolni. Ez azonban további kérdéseket vet fel, melyekkel kapcsolatban későbbi tanulmány utak és műhelymunkák során is kell foglalkoznunk:

• Meg lehet-e tanítani egy gyermeket lélekkel táncolni? Ez a tánc egy olyan tulajdonsága, melynek nem tanulhatónak, sokkal inkább ösztönből jövőnek kellene lenni.
• Mekkora stresszt helyez egy-egy verseny, legfőképpen annak sikertelensége a fiatal táncosokra? Befolyásolja-e ez a tánchoz való hozzáállásukat, esetlegesen a nagy nyomás miatt feladják a néptáncot?
• Változtatna a fiatalok tánchoz való hozzáállásán, ha több kortársuk is csatlakozna hozzájuk, és a néptánc, mint hagyományőrzés ugyan olyan elfogadott lenne a fiatalok körében, mint a futball vagy edzőterembe járás?

Időpont: 2018. november 10.

Helyszín: Tatabánya Vértes Agórája

2018. november 10-én szakembereink tanulmányúton vettek részt: Tatabányára a VI. Agora Koreográfus Versenyre látogattak el. A város gazdag tánchagyománnyal rendelkezik, helyi tánckultúrája a régmúltba nyúlik vissza. A rendezvény elindításakor a szervezők (Alapítvány Tatabánya Tánckultúrájáért és a Vértes Agórája) alapvető célkitűzése az volt, hogy olyan koreográfusversenyt honosítsanak meg a magyar néptáncos életben, amelyen a különböző táncegyüttesek egyrészt összevethetik tudásukat, másrészt lehetőségük nyílik a kapcsolatépítésre és – erősítésre, a tapasztalatcserére is. Az együttesek láthatják továbbá egymás előadásait, s képessé válnak a véleményformálásra, a kritikaalkotásra. A rendezvény ideje alatt alkalom adódott kötetlen beszélgetés formájában ezeket a tapasztalatokat átbeszélni.

Az esemény során több vezető is elmondta, nagyon jónak tartja ezt a versenyt, hiszen a fiatalok nemcsak kipróbálhatják magukat, hanem emellett megtapasztalhatják, hogy saját közösségük munkája, összetartó ereje, illetve az egyén csoporthoz való viszonyulása, néptáncba fektetett energiája mind az egyes személynek, mind csoport egészének mennyire fontos. Ezen kívül kiemelték, mennyire sürgető feladat átadni a fiatalabb generációnak a néptánchoz tartozó háttérismereteket, azaz az egyes táncokhoz tartozó néprajzkincset: a táncos ugyanis csak így tudja, mit, miért tesz a színpadon. Mindemellett legtöbben a lelkesedés és a lélekből való táncolás fontosságának megőrzését emelték ki. Az együttesek mellett a nézőközönségnek is hatalmas élményt jelentett ez az alkalom, hiszen érdekes, nívós előadásokat láthatott. A táncok, a viseletek, a hangulat, a gálaműsor egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy ez a nap feledhetetlenné váljon az ide ellátogatók részére.

A második napon meglátogattuk a Tatabányán működő Bányász Táncegyüttest: ők alakították meg később az Alapítvány Tatabánya Tánckultúrájáért nevű civil szervezetet. Velük az alapítvány és a táncegyüttes szervezeti egységéről, működéséről, tanítási módszereiről beszélgettünk. Később ennek gyakorlati megvalósulását egy próba keretein belül is megtekinthettük. A Bányász Táncegyüttes 1948-ban alakult meg, székhelyük már hosszú ideje a tatabányai Népház. A felnőtt táncegyüttes mellett itt készítik fel, oktatják utánpótláscsapataikat is, így nagy tapasztalattal rendelkeznek a fiatalok oktatásával kapcsolatban. Meséltek az utánpótlás-oktatásukról; több korosztályos csoporttal is rendelkeznek. A legkisebbeknél fontos, hogy a gyermekek ritmusérzékét, zenéhez való alkalmazkodását, koncentrálóképességét, fizikai állóképességét fejlesszék. Mint elmondták, a gyermekeknél először azt kell elérni, hogy lélekkel táncoljanak, csak ezután helyezhető a hangsúly a tánctanításra. Majd fokozatosan megismertetik a fiatalokkal a népi játékokat, a néptáncokat, a táncokhoz kapcsolódó népi énekeket. Mindezek után játszhat nagyobb szerepet a tánc színpadi megjelenítése.

Feljegyzés

Műhelymunka

Kiscsősz, 2018. október 27-28.

Téma: belső személyiségfejlesztés, módszerek összegyűjtése

„A műhelymunka alkalmával, különböző módszereket gyűjtöttünk össze, beszéltünk át, arra vonatkozóan, hogyan tudjuk segíteni a tánc és kisebb személyes beszélgetések, példamutatás által a személyiség fejlődését, az önértékelés, önbecsülés pozitív irányba történő befolyásolását.”

„Több módszert is átbeszéltünk az önbecsülés, a személyiség, önértékelés fejlesztésére: a különböző bátorítási technikákat, a dicséret művészetét, a hibákból való tanulási módokat, a tanári, oktatói szeretet kifejezésének eszközeit.”

A műhelymunka témájának feldolgozása során felvetődött, rendszerezett módszereket az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

Módszerek

Kommunikáció

A leggyakrabban megjelenő technika a tanár diák kapcsolatban, így megkerülhetetlen a szerepe az önértékelés fejlesztésében. A termékeny, inspiráló légkör sarokköve a diákok fejlődésének, ezt elsősorban a tanári kommunikáció határozza meg.

A hatékony tanári kommunikáció feltételei

• letisztult gondolkodás
• nyugalom és biztonság
• interakcionális szemlélet
• cselekvő együttműködés
• nyíltság, őszinteség, kulturáltság

Példamutatás

A nevelés-oktatás folyamatában a tanulók motivációját leginkább befolyásoló tényező a pedagógus személyisége. Minden pedagógus más habitusú, más temperamentumú személyiség, másképp kommunikál, reagál azonban minden esetben rendkívül fontos az emberi, tanári hitelesség.

Ennek ismérvei, feltételei

• pozitív személyiségjegyek, mint a következetesség, egyenesség, pozitív hozzáállás stb.
• érzelmi elfogadás (pozitív érzelmi kapcsolati attitűd)
• pedagógiai erények
• elmélyült ismeretek
• (humor)

Fejlesztő értékelés

A helyes önértékelés kialakításában kulcsszerepet játszanak a fejlesztő értékelés módszerei, technikái. Ennek lényege, hogy tanári célok helyett a tanulói eredményeknek kell irányítaniuk a tervezést – azt követeli a pedagógustól, hogy a teljesítményre vonatkozó követelményeket a tanítási és tanulási folyamat elején és ne a végén határozza meg.

„A fejlesztő értékelés arra szolgál, hogy megállapítsa a tanulók fejlődésének, interaktív módon történő értékelése, amely az értékelési szempontok meghatározásával, előrevetíti a tanulási célokat, ezáltal folyamatosan követi és támogatja a tanulási folyamatot, a tanulást ahhoz igazítja.” (OECD CERI, 2005)

A fejlesztő értékelés eszközei

1. metakommunikatív megnyilvánulások: mimika, gesztus, tekintet, testbeszéd
2. szóbeli értékelés – fontos, hogy állandó és őszinte legyen;
3. írásbeli értékelés, amely lehet: pontozás, jutalom, szöveges. (a táncpedagógia során kevésbé releváns)

Színterei, folyamatai:

1. Kiscsoport: ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés és értékelés is a gyerekek által
2. Tanári értékelés-ellenőrzés: Fölméri a csoportokon belül az egyéni előrehaladás ütemét, a csoporton belül ellenőriz és értékel
3. A csoportok tagjai önmaguk, majd egymás teljesítményét véleményezik
4. A tanár értékeli az egész osztály, a csoportok és egyének munkáját a céloknak, követelményeknek, szempontoknak megfelelően.

A program időpontja: 2018.10.27.-10.28.

A program helyszíne: Kiscsősz
A program szervezője: Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület
Érintettek létszáma: 25 fő

Az élet minden területén és szakaszában fontos, de kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a gyermekek, a fiatalság képzésében és oktatásában a tánctanítás, a közösségépítés mellett, hogy az emberek önbecsülésével, személyiségével is foglalkozunk. A mostani műhelymunka egy kissé rendhagyó volt, hisz a különböző módszertani ismereteken kívül a belső személyiségfejlesztéssel is foglalkoztunk. A tanítói munka elengedhetetlen része, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, mivel a gyermekek-, ha megfelelő módon tevékenykedünk a munkánkban- szükségét érzik a lelki támogatásnak is.

A műhelymunka alkalmával, különböző módszereket gyűjtöttünk össze, beszéltünk át, arra vonatkozóan, hogyan tudjuk segíteni a tánc és kisebb személyes beszélgetések, példamutatás által a személyiség fejlődését, az önértékelés, önbecsülés pozitív irányba történő befolyásolását. A tánc erre alapvetően egy remek eszköznek bizonyul, hisz a mozgásforma által is ad egy pluszt az emberek számára, annak, aki csinálja, és annak is, aki nézi. Mindezek mellett, ha az egyén személyisége rendben van, sokkal hatékonyabban tud dolgozni csapatban, együttesben. A néptánc, népzene és a magyar hagyományok megismertetésével, a régi idők embereinek életkultúráját, önbecsülését és tartását élik meg a gyerekek, amely végigkíséri őket életük további szakaszán, örök útravalóul.

A tánc a társakkal való közös együttműködésre, hozzájuk való alkalmazkodásra késztetnek, hisz a gyakorlati kivitelezésük az együttmozgást kívánják meg. A megfelelő színvonalú táncos koreográfiához együtt kell dolgozniuk társakkal, ezért konflikusmegoldó képességre, egyezkedésre is szükség van egyes helyzetekben. A mozdulat elsajátítás örömet, önbizalmat, önbecsülést és bátorságot ad, ezért a visszahúzódóbb gyerekek is feloldódnak.

Több módszert is átbeszéltünk az önbecsülés, a személyiség, önértékelés fejlesztésére: a különböző bátorítási technikákat, a dicséret művészetét, a hibákból való tanulási módokat, a tanári, oktatói szeretet kifejezésének eszközeit.

Feljegyzés

Tanulmányút

Elek, 2018. október 20-21.

Téma: a táncházmozgalom, a hagyományőrzés- és átadás aktuális problémáinak vizsgálata

„Ha ezen problémákat lajstromozni igyekszünk, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

–             a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség;

–             ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;

–             az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);

–             az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.

Összejövetelünkön a következő megállapításokra jutottunk:

1. A táncházmozgalmat, valamint a hagyományőrzést és tradícióátadást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni. E folyamatban nem játszhat szerepet az utánpótlás válogatása.
2. A műhelyekben zajló munkát minél közelebb szükséges vinni a „külvilághoz”, mindenekelőtt a kisiskolás korú gyerekekhez. Így elkerülhető, hogy utódaink kizárólag a fogyasztói kultúrával, annak életvezetési stratégiájával, az sms- és chatnyelvvel szembesüljenek (Vö. a műsorokban szavazógéppé alacsonyított nézők tömegével!).
3. A hagyomány megőrzésében és továbbadásában érdekelt szakembereket a fentiekben említetteknek megfelelően kell képezni, ilyetén módon lassan elérhetővé válik a paradigmaváltás.”

Megállapítások

1. Belterjesség

A táncházmozgalom aktív résztvevőinek jelentős része amatőr néptáncegyüttesek különböző korosztályú tagjai, még többen az alapfokú művészetoktatásban részt vevő tanulók, akik pár éves gyakorlat után már komoly mozgáskészséggel, ismeretanyaggal rendelkeznek a tanult tájegységek táncáról, valamint könnyen sajátítanak el más táncokat is.

A teljesen kezdő, a néptánccal ismerkedni kívánó közönség részére elvétve akadnak szórakozás gyanánt táncalkalmak, leginkább a népszerű moldvai táncházakban érhetik őket pozitív élmények ezen a téren. Leggyakoribb a felnőtt, akár a senior korosztály érdeklődése, ők sok esetben megszervezik saját csoportjukat egy-egy amatőr együttessel karöltve, így biztosítva az oktatást a kezdő szinttől.

A rendszeres táncalkalmak megszervezése a gyakorlatlan érdeklődők részére inkább közművelődési feladat, hiszen a táncegyüttesek maguk szórakoztatására szervezik a táncházakat, bálokat, ahol előzetes tudás birtokában tud szórakozni a jelenlévő.

1. A versenyszellem erősítése

A 2000-es évektől kezdődően a korábban meglévő Nagy Országos Fesztiválok (Zalai Kamaratánc Fesztivál, Szolnoki Országos Néptánc Fesztivál), a 3 évente megrendezett Gyermek valamint a 2 évente megrendezett Ifjúsági és Felnőtt Szólótánc Versenyek mellett nagy ütemben szaporodtak a különböző megyei, regionális és országos versenyek, fesztiválok, minősítők, melye folyamat egyik gerjesztője a művészeti iskolák tanulmányi versenyrendszerének bevezetése, megerősödése volt.

Így gyakorlatilag minden iskola, együttes „hozzá jutott” a versenyekhez, amelyen való részvételhez az a tévhit társult az iskolák tekintetében, hogy anyagi, támogatással összefüggő vonatkozásai lesznek a versenyen elért eredményeknek, minősítéseknek.

Ezt erősítették azon társadalmi folyamatok, melyek a folyamatos mérés alapján történő értékeléssel minősítik az adott „terméket”, művet, szolgáltatást.

Így kialakult a néptánc közegében is egy mindent átható versenyrendszer, amelyet megkoronázott a Fölszállott a Páva televíziós tehetségkutató elindulása. A tévé által (is)generált eredmény- és megfelelési kényszer olyan színpadi megoldásokat, mozgásokat, viselkedéskultúrát generált, ami a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint, egészen más irányba viszi a néptáncoktatást, a néptánc színpadi és egyéb interpretálását, és ezáltal a hagyományőrzést, hiszen a mindkét színtér szereplői a táncházmozgalom résztvevői.

Megoldási javaslatok

A szolgáltatási szféra tagolása: a gyakorlott néptáncosok rendezvényei mellett szükséges egy olyan rendszeres, ismeretterjesztő jelleggel, akár egymásra épülő tematikával működő rendezvényrendszer, hálózat, amely kielégíti a népművészetek iránt jelentkező egyébként jelentős társadalmi igényt. A táncegyüttesekkel, iskolákkal szemben ugyanis nem lehet ilyen elvárást megfogalmazni, viszont fontos szakmai partnerként, együttműködőként igenis érdemes számítani rájuk, együttműködni velük.

A hagyományőrzést és tradícióátadást, ezen belül a néptáncoktatást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni, valós, életszerű, gyakorlati módon, a maga komplexitásában, és lehetőséget kell kínálni minden korosztálynak, a különböző felkészültségű érdeklődőknek a bekapcsolódásra. Ezzel elkerülhető lenne a nemkívánt szelekciós folyamatok erősödése.

Szükségesnek tartjuk a műhelyekben zajló szakmai tevékenység széles körben való megismertetését, publikálását, a fogékonyságot erősítendő, modern csatornákon, technikákon keresztül.

A paradigmaváltáshoz nélkülözhetetlen a hagyomány művelésében, átadásában, éltetésében tevékenykedő szakemberek képzése a fent leírtak szellemében, azonban ez csak széles körben elfogadott, a szakma konszenzusát bíró, belátásra alapozott módszerekkel történhet.

A program időpontja: 2018. október 20-21.

A program helyszíne: Elek

A program szervezője: Eleki Román Hagyományőrző Táncegyesület

Érintettek létszáma: 300 fő

„A népi kultúra közösség- és személyiségformáló hatásai, ezek eltérései a módszerek, divatok összehasonlítása alapján” című pályázatnak köszönhetően Eleken járt az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület, valamint a Kispej Lovam Táncegyüttes, hogy partnereivel megvizsgálja a táncházmozgalom, a hagyományőrzés- és átadás aktuális problémáit.

Ha ezen problémákat lajstromozni igyekszünk, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

• a táncházmozgalmat egyfajta belterjesség jellemzi, idegen számára nehezen megközelíthető közösség;
• ennek következtében a tradícióhoz hozzáférni akaró kívülálló kulturális fogyasztóvá degradálódik, s nem tud tisztába kerülni a néphagyomány szakrális, életvezetési hátterével;
• az egyébként magas színvonalon működő műhelyeket egészségtelen versenyszellembe kényszeríti bele a média (vö. Fölszállott a páva);
• az utánpótlás tagjai e fent említett problémahalmazba belenőve inkább versenylovakká, mint a környezetük alakításában aktívan részt vevő polgárokká válnak.

Az Eleki Román Hagyományőrző Táncegyüttest, illetve az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesületet régi időkre visszanyúló barátság és munkaközösség fűzi össze, mindketten a tradíció megőrzésének és továbbadásának tiszta formájában érdekeltek. Mindemellett fontosnak tartják olyan metodológiák kidolgozását, amelyek megkerülhetővé teszik a korábban említett veszélyeket. Hogyan is lehetséges ez? Összejövetelünkön a következő megállapításokra jutottunk:

1. A táncházmozgalmat, valamint a hagyományőrzést és tradícióátadást – hasonlóan a tömegsporthoz – széles alapokra kell helyezni. E folyamatban nem játszhat szerepet az utánpótlás válogatása.
2. A műhelyekben zajló munkát minél közelebb szükséges vinni a „külvilághoz”, mindenekelőtt a kisiskolás korú gyerekekhez. Így elkerülhető, hogy utódaink kizárólag a fogyasztói kultúrával, annak életvezetési stratégiájával, az sms- és chatnyelvvel szembesüljenek (Vö. a műsorokban szavazógéppé alacsonyított nézők tömegével!).
3. A hagyomány megőrzésében és továbbadásában érdekelt szakembereket a fentiekben említetteknek megfelelően kell képezni, ilyetén módon lassan elérhetővé válik a paradigmaváltás.

Összejövetelünket közös énekléssel és táncházzal zártuk, amely eseményen a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki közösen járta a táncot.

Feljegyzés

Tanulmányút

Székesfehérvár, 2018. augusztus14-15.

Téma: felmérés a versenyre készülők körében a Békéscsabai Felnőtt Szólótánc Verseny felkészítőjén (versenyszellem, motiváció)

„A program nem csak a táncművészet fizikális felkészülésére és fejlesztésére nyújtott lehetőséget. A viseletek változatosságának bemutatása, a történelmi archív felvételek által bemutatott történeti áttekintések is elősegítették a táncosok egyéni stílusának kialakítását.

Ezalatt a részvevők körében készített gyors felmérés rávilágított arra, hogy a fiatalok többségét a versenyszellem motiválja. Egy rangos eseményen való részvétel, egy sikeres fellépés komoly előnyt nyújt a későbbi, táncos karrier során. A hiteles bemutatóhoz elsajátítják a tánc és tájegységi népviseletek kötelező elemeit, e-mögött azonban első sorban nem a hagyományőrzés a fő motivációs erő, hanem egy adott versenyen elérhető siker reménye. Az esemény zárásaként megtartott táncházban a résztvevők bemutathatták az eltelt két nap alatt tanultakat.”

A meglátogatott program során a Szólótánc versenyre jelentkezők a kötelező táncok anyagaival ismerkedhettek meg szakavatott pedagógusok által. A vizsgálatunk arra terjedt ki, hogy a szabadon választott táncanyagok kiválasztását mi indokolta, és ez milyen összefüggésben van a versenyre való nevezés motivációjával.

Megállapítások

A versenyzők kisebb része, mintegy harmada nevezte meg a nevezés indokaként a hagyományőrzést, azt hogy megmutassa milyen hitelesen elsajátította a választott táncanyagot. Ezen versenyzők kevesebb, mint a fele hozott saját, a környezetére jellemző táncot, a többiek a közelmúltban tanult, vagy kedvencként jelölt táncokat választottak.

A többséget elsősorban a versenyen elért siker, az egyéni elismerés motiválta a jelentkezésnél, ők a divat, virtuozitás, látványosság alapján választottak táncanyagot.

Ami nagyon fontos, hogy ezen a szinten kivétel nélkül a tánc szeretete a közös nevező, itt mindenki önálló döntés alapján vesz részt a megmérettetésen.

A szereplők egy része az átszellemülés és ráhangolódás látszatát keltve olyan képet mutat önmagáról, melyet nem ismerünk tőle, valójában nem önmagát adja. Többen tanácsot kértek a jelen lévő mesterektől. A kapott javaslatokat láthatóan nem nagyon érvényesítették a bemutatkozásukban, tehát valójában egyszerű udvariassági, önmegnyugtató gesztus volt, mely nem befolyásolta a versenyző önmagában elhatározott – sajnos gyakran tévesen megfogalmazott – produkcióját.

• program időpontja: 2018.08.14-15.

A program helyszíne: Székesfehérvár

A program szervezője: Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület

Érintettek létszáma: 25 fő

A tanulmányút során, hogy komolyabb képet kapjunk a hagyományőrzés és verseny kapcsolatáról, a székesfehérvári gyermek, ifjúsági, valamint felnőtt szólótánc verseny felkészítő hétvégéjére látogattunk el. A békéscsabai Országos Felnőtt Szólótánc Verseny első megrendezése óta a táncosok, szólisták legrangosabb versenyei közé tartozik. Az erre való felkészülést biztosította a székesfehérvári esemény, melyre nem csak hazai, de határon túli néptáncosok is érkeztek.

A megrendezett táncoktatás, nem csak a lehető legmegfelelőbb technikai hátteret biztosította a felkészüléshez, de az oktatásban is kizárólag országosan elismert szakemberek vettek részt. A képzések mindkét nap 3-3 órás intenzív tanfolyam formájában kerültek lebonyolításra, délelőtt 10:00 és délután 18:00 között.

Az előre megadott, valamint szabadon választható táncok közül az alábbiakkal ismerkedhettünk meg:

• Férfiszóló:
• Rábaközi dus – (Molnár Gábor)

• Györgyfalvi legényes – (Busai Norbert)

• Páros:

• Gömöri lassú és friss csárdás – (Kupec Mihály és párja)

• Vajdaszentiványi sebes forduló és cigány csárdás – (Busai Norbert és Busai Zsuzsanna)

A képzést tovább segítette, hogy a táncosok élő zenei kíséretre fejleszthették tudásukat, melyet a Zagyva Banda biztosított. Ez alatt a táncosok folyamatos kapcsolatot tarthattak fent a zenészekkel, mely elősegítette színpadi bemutatójukat.

A program nem csak a táncművészet fizikális felkészülésére és fejlesztésére nyújtott lehetőséget. A viseletek változatosságának bemutatása, a történelmi archív felvételek által bemutatott történeti áttekintések is elősegítették a táncosok egyéni stílusának kialakítását.

Ezalatt a részvevők körében készített gyors felmérés rávilágított arra, hogy a fiatalok többségét a versenyszellem motiválja. Egy rangos eseményen való részvétel, egy sikeres fellépés komoly előnyt nyújt a későbbi, táncos karrier során. A hiteles bemutatóhoz elsajátítják a tánc és tájegységi népviseletek kötelező elemeit, emögött azonban első sorban nem a hagyományőrzés a fő motivációs erő, hanem egy adott versenyen elérhető siker reménye. Az esemény zárásaként megtartott táncházban a résztvevők bemutathatták az eltelt két nap alatt tanultakat.

Feljegyzés

Műhelymunka

Kiscsősz, 2018. augusztus7-8.

Téma: Egyeztetés, elemzés

„A műhelymunka szervezésének egyik fő szempontja volt, hogy a különféle elméleti és gyakorlati tudásanyagot – mely a különböző kultúrákból, különböző korosztályokból érkező táncosoktól, kultúrákból, településektől érkezett- megvitassuk, elemezzük.

A felmerült témakörök:

• a gyermekek oktatása, fejlesztése, közösségbe való bevonása a néptánc által (önértékelési, együttműködési, értelmi és érzelmi intelligencia fejlesztése)
• a különböző tánccsoportok személyi, nemi, korosztályi összetétele, a más kultúrákhoz való viszonyulásuk, viselkedésük
• a különböző tánckultúrák befolyásoló tényezői a táncban és a mindennapokban
• a bemutatott, tudatos tánctanítási módszertan által végzett oktatás hatásai
• a falu és a város kulturális szokásainak, kapcsolatainak összehasonlítása
• a helyi közösségek belső erejének, szellemiségének, kohéziójának vizsgálata
• a magyar néptánckultúra technikai összetétele
• történeti áttekintés a néptánc fejlődésének tekintetében

Az elméleti elemzés színesebbé tétele érdekében a résztvevők több csoportra osztva dolgozták fel az eddig felhalmozott információkat, kiemelve az adott témakörök egy-egy kiemelkedően fontos elemét. A rendezvény zárásaként a csoportok megvitatták egymás nézőpontjait, pro- és kontra érveket felsorakoztatva.

A műhelymunka összességében elérte célját, ötletek, kreatív megoldások születtek, és rengeteg javaslat fogalmazódott meg, hogy összességében milyen módszerekkel, megoldásokkal lehetne a helyi közösségeket összekovácsolni, fejleszteni, a különböző szervezetek közötti együttműködést kiépíteni, megerősíteni.”

Megállapítások a résztvevők véleménye alapján:

A néptáncos közösségek száma a Kárpát-medencére vetítve arányaiban lényegesen magasabb más kulturális közösségekénél. Véleményünk szerint egyedül a tömegsportok népszerű irányzatai vetekedhetnek a megérintett létszámot tekintve. A néptánc oktatás, táncközösségek ügyét ennek megfelelő súllyal érdemes kezelni és képviselni, hiszen a magyar kultúra továbbadásának egyik jelentős bázisa.

A tájegységenkénti, vagy akár dialektusonkénti eltérésre a – táncok technikai mivoltát tekintve – érdemes figyelemmel lenni. Tévhitnek tartjuk, hogy az erdélyi táncfajtákat nem szabad kisebb korú gyermekeknek tanítani, mert technikailag nehezebbek. Az erdélyi gyerekek ugyanis éppen ezeket a táncokat sajátítják el legelőször. Nekik éppen úgy nehéz a szakma által egyszerűbbnek tartott dunántúli mozgásfajtákat elsajátítani. Megállapítható tehát, hogy az oktatásban így kialakult téves nézetek elsősorban azért alakultak ki, mert a szakmai módszertani anyagokat, kutatásokat leginkább az anyaországi szakemberek végzik és saját nézőpontjukból indulnak ki. Az is lehet, hogy egyszerűen tovább élnek a táncoktatás korai időszakában tévesen lefektetett módszertani szabályok.

A magyarországi nemzetiségek és az erdélyi románok, cigányok táncos és zenei hagyománya jelentősen alkalmazkodott a magyar hagyományhoz és fordítva. Az áthallások kialakulása egymás kultúrájának tiszteletét feltételezi. Ezek bizonyítják tehát a legjobban, hogy a kultúra az egyik legerősebb nemzetek, nemzetiségek közti kapocs, mely évszázadokon át összekapcsolódik, erősödik, fejlődik. Ezek a folyamatok elvezethetők akár a román-magyar, szlovák-magyar, stb. vegyes házasságokig, többnyelvű, több identitású családokig, vegyes közösségekig, mi több, kihatással lehetnek a politikára is.

A vidéki helyi táncközösségek alapvetően felmenő rendszerben, állandó fluktuációval működnek. A felnevelkedett fiatalok a továbbtanulás, egyéni karrier, vagy munkavállalás miatt nagyrészt „kiröppennek”. Mégis ezek a közösségek büszkélkedhetnek a legnagyobb múlttal, működésük során elért sikerekkel. A népművészeti életet tehát – akárcsak az élelmiszergazdaságot – a vidék élteti. A budapesti és nagyvárosi táncközösségek nagy része a „felszippantott” tehetségekre építi munkáját és sikerét. Sokan még utánpótlást sem nevelnek… Talán éppen ezért törekednek folyamatosan a gyors és legviharosabb, leglátványosabb sikerek elérésére, ezért képtelenek kellő elfogadással kezelni az esetleges sikertelenségeket, ellenvéleményeket. Ebben a versenyben farkastörvények alakulnak ki, előtérbe kerül a pénz, a pályázatoknál való magasabb megítélés vágya, a „fenntartói” elvárásoknak való megfelelés kényszere.

Az egy-egy időszakos ciklus alatt akár több ezer táncost is felnevelő vidéki műhely természetszerűleg nem hozhatja azt a kimeneti minőséget, amit a nagyvárosi sikerműhely, hiszen a felnevelt tehetségek immár a városi együttesben kamatoztatják a tudásukat. A támogatások mérlegelésénél azonban gyakran a pillanatnyi színvonal, az attrakció kerül túlsúlyba. Elkerülhetetlen tehát a feszültség kialakulása.

A visszacsábítás lehetősége a műhelyek megerősítésében, a művészeti oktatás elterjesztésében lehet. A fiatalok kalandvágya az évek alatt honvággyá alakulhat. Itt kell tehát a helyi közösségnek újra szemfülesnek lennie és tárt karokkal fogadni, menedzselni, helyzetbe hozni a hazatérő lokálpatriótát, aki újra a közösség éltető tagja lehet.

Konkrétumok:

A közösség mindenképen kiemelten foglalkozzon a saját térségének kultúrájával!

Az oktatás legyen változatos, vonjuk be a tehetséges, kezdeményező fiatalokat, próbáljuk őket helyzetbe hozni a szakmában és az életben is!

Engedjük, akinek mennie kell, lehet, hogy visszajön. A jóízű elválás mindenképpen fontos, mert az ad alapot a szervezet jó hírére.

Tisztázzuk magunkban, hogy mi a szándékunk elsősorban? Tanítás és nevelés, vagy díjeső? A vidéki műhely elsődleges sikere a jól nevelt tanítványok későbbi emberi minőségén mutatkozik meg.

Legyünk kritikusak, véleményezzük, befolyásoljuk a nagyvárosi folyamatokat! Fújjunk néha ébresztőt!

A program időpontja: 2018.08.07.-08.08.

A program helyszíne: Kiscsősz
A program szervezője: Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület
Érintettek létszáma: 25 fő

Az eddigi események során hatalmas tudáshalmazra tehettek szert a részvevők. Mivel többen készítettünk feljegyzéseket, fontosnak tartottuk, hogy ez alkalommal a különböző szempontok szerinti megfigyeléseket összeegyeztessük egymással, a tudásanyagot, az azonos helyen szerzett tapasztalatokat kicseréljük. A korábbiak során vezetett terepnaplók, feljegyzések nagy segítségül szolgáltak a kielemzésben.

A műhelymunka szervezésének egyik fő szempontja volt, hogy a különféle elméleti és gyakorlati tudásanyagot – mely a különböző kultúrákból, különböző korosztályokból érkező táncosoktól, kultúrákból, településektől érkezett- megvitassuk, elemezzük.

A felmerült témakörök:

• a gyermekek oktatása, fejlesztése, közösségbe való bevonása a néptánc által (önértékelési, együttműködési, értelmi és érzelmi intelligencia fejlesztése)
• a különböző tánccsoportok személyi, nemi, korosztályi összetétele, a más kultúrákhoz való viszonyulásuk, viselkedésük
• a különböző tánckultúrák befolyásoló tényezői a táncban és a mindennapokban
• a bemutatott, tudatos tánctanítási módszertan által végzett oktatás hatásai
• a falu és a város kulturális szokásainak, kapcsolatainak összehasonlítása
• a helyi közösségek belső erejének, szellemiségének, kohéziójának vizsgálata

• a magyar néptánckultúra technikai összetétele
• történeti áttekintés a néptánc fejlődésének tekintetében

Az elméleti elemzés színesebbé tétele érdekében a résztvevők több csoportra osztva dolgozták fel az eddig felhalmozott információkat, kiemelve az adott témakörök egy-egy kiemelkedően fontos elemét. A rendezvény zárásaként a csoportok megvitatták egymás nézőpontjait, pro- és kontra érveket felsorakoztatva.

A műhelymunka összességében elérte célját, ötletek, kreatív megoldások születtek, és rengeteg javaslat fogalmazódott meg, hogy összességében milyen módszerekkel, megoldásokkal lehetne a helyi közösségeket összekovácsolni, fejleszteni, a különböző szervezetek közötti együttműködést kiépíteni, megerősíteni.