Category: Beszámolók, feljegyzések, műhelymunka, tanulányút, terepmunka

A program időpontja: 2019.05.04-05.

A program helyszíne: Komárom

A közhasznú minősítésű MEDIAWAVE Alapítvány 1991-ben alapított non-profit civil szervezet. Alaptevékenysége a MEDIAWAVE Fesztivál megszervezése. A szóban forgó alapítvány alulról jövő kezdeményezések által létrehozott szervezet, együttműködése állami és önkormányzati intézményekkel partneri alapon lehetséges. A MEDIAWAVE Alapítvány az ország különböző részein a közismert MEDIAWAVE Fesztivál mellett számos más kulturális projekten is dolgozik, nemzetközi kapcsolatrendszere is széles.

Már a 29. alkalommal került lebonyolításra a Monostori Erődben és környékén a Nemzetközi Film és Zenei együttlét néven ismert rendezvény. A fesztivál a sokszínű zenés és filmes felhozatal mellett alapvetőnek tartja a nyitottságot más személyek és más kultúrák megismerése iránt, ezzel elősegítve az egyes népcsoportok, nemzetiségek, illetve különböző műfajok egymáshoz közelítését. A fentiek fényében remek alkalom nyílt tehát a szakembereknek arra, hogy civil szervezetek vezetőivel – akik különböző csoportokkal, ezen belül is leginkább fiatalokkal foglalkoznak – elbeszélgessenek. Számos tartalmas előadáson vehettünk részt, melyek mellett az Alapítvány által szervezett fesztivál életébe is betekinthettünk.

Az előadások alatt szó esett kultúraközvetítésről, közösségépítésről, a közösség és a személyes identitás kapcsolatáról, a néptánc szerepéről egy közösség életében, a néptánc közösségalakító természetéről, a kisközösségek erejéről, a házasság közösségben játszott szerepéről.

A szakmai programsorozat mellett a különböző szervezetek működését, azok erejét a gyakorlatban is megtekinthettük. Egyesületünk tagjainak, Bánhelyi Józsefnek, Horváth Orsolyának és Bánhelyi Juditnak közös fotókiállítása a MEDIAWAVE központi helyszínén került megrendezésre, emellett gasztronómiai és kulturális programok szervezésében is részünk volt. Az immár hagyománnyá érlelődött nemzetközi lakodalom is megrendezésre került. A szokáshoz illő módon az ifjú pár leány- és legénybúcsúval köszönt el fiatalkorától; másnap a lakodalom következett. E mellett filmes programokon, különféle témájú workshopokon vettek részt az érdeklődők (animációs játszóház, csángó gyermektáncház, kazamata túra, jóga műhely, társasjátékok).

A tanulmányút során szakembereink rengeteg ötletet gyűjtöttek mind a programszervezés, mind a közösségfejlesztés területén, amelyekkel haza térve saját közösségük életét színesíthetik. Fontos, hogy a gyermek és ifjúsági korosztálynak példát mutassunk a közösségben való részvétel elengedhetetlenségéről, az abban történő cselekvő együttműködésről. Érdemes ezeket a mintákat már korán átadni, hiszen így a következő generáció még erősebb alapra tud építkezni. A közösségi részvétel hozzásegíti utódainkat a társadalmi felelősségvállalás fontosságának felismeréséhez. A vezetőknek meglátásunk szerint csak a lehetőséget és a teret kell megteremteniük számukra.

Feljegyzés

Műhelymunka

Békéscsaba, 2019. március 20-21.

Téma: a sokszínűség (a népművészet sokrétűsége?? és a multikulturalitás)

„A műhelymunka alkalmával többek között arra is választ kaphattunk, milyen módon igazodhatunk ela népművészet többrétegű világában, hogyan lehet ennek különböző irányzatait, ágazatait összekapcsolni, miképpen lehet együtt tevékenykedni a hagyományőrzés egymástól eltérő útjain. Ha ebben a témában a különböző népművészeti ágak összefognak, illetve megfelelő módszert dolgoznak ki a továbbörökítésre, a tudás átadására, akkor ezek az értékek a jövő generáció számára is érdekes, izgalmas módon válnak élővé, azaz sokkal könnyebben tudják a fiatalok befogadni.

Ennek a folyamatnak úgy kell megtörténnie, hogy a gyermekek ne érezzék mindezt felülről jövő pressziónak, kötelező dolognak, hanem örömüket leljék benne, szórakozásnak fogják fel, igényük legyen ezen ágak megismerésére, alapvető szükségletükké váljon az új tudás megszerzése, mindez az életük része legyen. E célok megvalósulásához kellenek a megfelelő szakemberek, akik előmozdítják a gyermekek ezen irányba tartó fejlődését. A népművészeti ágak tudásanyagát olyan módon kell átadni, hogy a foglalkozások, oktatások mindig sikerélményként csapódjanak le a gyermekben, ráadásul ez a sikerélmény vezessen el jó hangulatú közösségi tevékenységekhez is.

A műhelymunka másik fontos témája a multikulturalitás. Ezzel azért fontos interakcióba hozni a gyermekeket, mivel így újabb lehetőségük nyílik a fejlődésre. A népművészetben szintén elengedhetetlen a különböző kultúrák megismerése. Magyarország történelmében ugyanis számos népcsoport játszott megkerülhetetlen szerepet, e népcsoportok alakították, formálták a befogadó ország hagyományait. Fontos megismerni, megtanulni ezeknek a népeknek az eredetét, tradícióját, hiszen ez nagy segítséget nyújt a sokszínűség és a különbözőség kezelésében.

A szakemberek különböző módszerek segítségével olyan kognitív, verbális és nonverbális készségeket tudnak kifejleszteni, amelyek a különféle kultúrákkal és kulturális csoportokkal való együttműködést megalapozzák, elősegítik.

A szakmai programok mellett megismerkedhettünk a csabai kolbász töltésének módjával, s ezt gyakorlatban is kipróbálhattunk.”

Terepmunkánk során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megfigyelhessük milyen hatással van a gyermekeke az élményközpontú tanulás, illetve modern világunk multikulturális társadalma. Térségenként eltérő, néptánc kultúránk színes palettájának köszönhetően a fiatalok feladata nem mondható egyszerűnek, ezért is tartják fontosnak Békéscsabán a gyermekek játékos módú tanítását, hogy egy—egy próba után ne térjenek haza csalódottan. mindemellett fontos megemlíteni egy olyan jelenséget, mely további komoly kérdéseket vet fel a fiatalok hagyományőrzéssel kapcsolatos viszonyát tekintve.

Az Alföld egyik legkeletibb szegletében is felmerült az elvándorlás kérdése. Igaz az ország nyugati felében, Ausztria közelsége miatt már nem számít kirívó esetnek, ha egy vagy több család a jobb megélhetés reményében elhagyja az országot. Veszélyezteti-e ez a jelenség a hagyományok fennmaradását? A hagyományőrző egyesületekben zajló, néptáncos fiatalok kinevelését nagyban akadályozza ez a jelenség. Sok tehetséges fiatal folytatja, vagy kezdi meg tanulmányait külföldön, esetenként ha a család is kint él, nagyon kicsi az esély a hazatérésre. Más ország, más oktatás, más lehetőségek. Amennyiben a gyermek mégis a néptáncot szeretné szabadidős foglalkozásaként választani, sokkal szűkebbek a lehetőségek. Ha mégis esetleg a magyarországi egyesület és kinti lakásuk közti ingázást választja, az mind fizikailag, mind szellemileg felőröl egy fiatal szervezetet.

Gyakran a néptánc próbák alatt szövődött baráti kapcsolatok tartanak egy-egy gyermeket az egyesületnél. Felvetődik a kérdés, tudja-e maradásra bírni a fiatalt a néptánc szeretete az egyesületnél, ha vele táncoló barátja / párja elköltözik, és abba hagyja a néptáncot, vagy barátjának távozásával ő is kilép az egyesületből? A mai kor gyermekeit nagyban befolyásolja az a megfelelési kényszer, melyet saját magukkal és barátaikkal szemben támasztanak. Korábban Tatabányán is feltettük a kérdéseket a gyermekeknek, amelyek közt az is szerepelt, miért döntöttek a néptánc, mint szabadidős tevékenység mellett. Kirívóan magas volt azoknak a fiataloknak az aránya, akik válaszként a „tetszett a közösség /egy fiú / egy lány és ezért mentem hozzájuk” választ adta. Ha más élmények nem erősítik a tánc iránti szeretetet, könnyen lemond róla a fiatal. Ezen jelenség nehezíti meg igazán az oktatók feladatát, hogy a gyermek ne érezze kényszernek a megjelenést a néptánc próbákon, saját indíttatásából, élményszerzés miatt folytassa a táncot.

A program időpontja: 2019.03.20-21.

A program helyszíne: Békéscsaba

A pályázat időtartama alatt nagyon fontos a szakmai fejődés. A békéscsabai eseményen a sokszínűség került előtérbe: ennek megfelelően konferenciával egybekötött műhelymunka valósult meg, amelynek során a népművészeten belüli sokrétűség és a multikulturalitás is vita tárgyát képezte.

A műhelymunka alkalmával többek között arra is választ kaphattunk, milyen módon igazodhatunk el a népművészet többrétegű világában, hogyan lehet ennek különböző irányzatait, ágazatait összekapcsolni, miképpen lehet együtt tevékenykedni a hagyományőrzés egymástól eltérő útjain. Ha ebben a témában a különböző népművészeti ágak összefognak, illetve megfelelő módszert dolgoznak ki a továbbörökítésre, a tudás átadására, akkor ezek az értékek a jövő generáció számára is érdekes, izgalmas módon válnak élővé, azaz sokkal könnyebben tudják a fiatalok befogadni.

Ennek a folyamatnak úgy kell megtörténnie, hogy a gyermekek ne érezzék mindezt felülről jövő pressziónak, kötelező dolognak, hanem örömüket leljék benne, szórakozásnak fogják fel, igényük legyen ezen ágak megismerésére, alapvető szükségletükké váljon az új tudás megszerzése, mindez az életük része legyen. E célok megvalósulásához kellenek a megfelelő szakemberek, akik előmozdítják a gyermekek ezen irányba tartó fejlődését. A népművészeti ágak tudásanyagát olyan módon kell átadni, hogy a foglalkozások, oktatások mindig sikerélményként csapódjanak le a gyermekben, ráadásul ez a sikerélmény vezessen el jó hangulatú közösségi tevékenységekhez is.

A műhelymunka másik fontos témája a multikulturalitás. Ezzel azért fontos interakcióba hozni a gyermekeket, mivel így újabb lehetőségük nyílik a fejlődésre. A népművészetben szintén elengedhetetlen a különböző kultúrák megismerése. Magyarország történelmében ugyanis számos népcsoport játszott megkerülhetetlen szerepet, e népcsoportok alakították, formálták a befogadó ország hagyományait. Fontos megismerni, megtanulni ezeknek a népeknek az eredetét, tradícióját, hiszen ez nagy segítséget nyújt a sokszínűség és a különbözőség kezelésében.

A szakemberek különböző módszerek segítségével olyan kognitív, verbális és nonverbális készségeket tudnak kifejleszteni, amelyek a különféle kultúrákkal és kulturális csoportokkal való együttműködést megalapozzák, elősegítik.

A szakmai programok mellett megismerkedhettünk a csabai kolbász töltésének módjával, s ezt gyakorlatban is kipróbálhattunk.

A program időpontja: 2019.03.20-21.

A program helyszíne: Békéscsaba

A pályázat időtartama alatt nagyon fontos a szakmai fejődés. A békéscsabai eseményen a sokszínűség került előtérbe: ennek megfelelően konferenciával egybekötött műhelymunka valósult meg, amelynek során a népművészeten belüli sokrétűség és a multikulturalitás is vita tárgyát képezte.

A műhelymunka alkalmával többek között arra is választ kaphattunk, milyen módon igazodhatunk el a népművészet többrétegű világában, hogyan lehet ennek különböző irányzatait, ágazatait összekapcsolni, miképpen lehet együtt tevékenykedni a hagyományőrzés egymástól eltérő útjain. Ha ebben a témában a különböző népművészeti ágak összefognak, illetve megfelelő módszert dolgoznak ki a továbbörökítésre, a tudás átadására, akkor ezek az értékek a jövő generáció számára is érdekes, izgalmas módon válnak élővé, azaz sokkal könnyebben tudják a fiatalok befogadni.

Ennek a folyamatnak úgy kell megtörténnie, hogy a gyermekek ne érezzék mindezt felülről jövő pressziónak, kötelező dolognak, hanem örömüket leljék benne, szórakozásnak fogják fel, igényük legyen ezen ágak megismerésére, alapvető szükségletükké váljon az új tudás megszerzése, mindez az életük része legyen. E célok megvalósulásához kellenek a megfelelő szakemberek, akik előmozdítják a gyermekek ezen irányba tartó fejlődését. A népművészeti ágak tudásanyagát olyan módon kell átadni, hogy a foglalkozások, oktatások mindig sikerélményként csapódjanak le a gyermekben, ráadásul ez a sikerélmény vezessen el jó hangulatú közösségi tevékenységekhez is.

A műhelymunka másik fontos témája a multikulturalitás. Ezzel azért fontos interakcióba hozni a gyermekeket, mivel így újabb lehetőségük nyílik a fejlődésre. A népművészetben szintén elengedhetetlen a különböző kultúrák megismerése. Magyarország történelmében ugyanis számos népcsoport játszott megkerülhetetlen szerepet, e népcsoportok alakították, formálták a befogadó ország hagyományait. Fontos megismerni, megtanulni ezeknek a népeknek az eredetét, tradícióját, hiszen ez nagy segítséget nyújt a sokszínűség és a különbözőség kezelésében.

A szakemberek különböző módszerek segítségével olyan kognitív, verbális és nonverbális készségeket tudnak kifejleszteni, amelyek a különféle kultúrákkal és kulturális csoportokkal való együttműködést megalapozzák, elősegítik.

A szakmai programok mellett megismerkedhettünk a csabai kolbász töltésének módjával, s ezt gyakorlatban is kipróbálhattunk.

Feljegyzés

Tanulmányút

Lakitelek, 2019. február 23-24.

Téma: A Lakiteleki népfőiskola tevékenységének és a Kösöntyű Táncegyüttes működésének, céljainak megismerése valamint a Békésszentandrási Faluház és a helyi hagyományőrző egyesület megismerése

„Hazai és külföldi szakembereink közös tanulmányútra utaztak február végén. Célunk egy olyan táncegyüttessel való találkozás volt, amelynek elsődleges szándékai között a közösség belső építése, az együtt eltöltött minőségi idő minél tágabb kiterjesztése, s nem pedig a sikerre való törekvés szerepel.”

„nyári táboraik során arra törekednek, hogy az adott táncanyag területéről hívják az oktatókat: ők a saját falujukban, a különböző táncesemények során lesték el az alapmotívumokat. A néptáncot Gabriella szerint nem megtanulni, hanem érezni, átélni és eljárni kell. Vallják, a hagyományozódott tudást fontos átörökíteni, hiszen ha ez nem történik meg, akkor a tradíció szépen lassan elhalványul. Táncházaikban a résztvevők aktív részesei a történéseknek, élményként élik meg az ilyen alkalmakat”

Szombaton Békésszentandrás tájházával és az azt működtető civil szervezettel ismerkedtünk meg.

A tanulmányúton résztvevők számos jó gyakorlatot, ötletet halottak a látogatás alkalmával, főképpen azt tapasztalták meg, miképpen lehet működtetni egy olyan csoportot, amely nem az eredményekért, hanem a tánc szeretetéért, de talán még inkább a közösségért él. A másik megismert civil szervezet pedig saját erejéből valósította meg az álmait, őrzi a hagyományt a mai napig. Ők tudják: a jövőjük a múltjukban gyökerezik.

Tanulmányutunk során tanúi lehettünk, milyen megtartó ereje van a táncegyütteseknek, a hagyományokra épülő oktatásnak. Lakiteleken nagy múltra tekintő hagyománya van a fiatalok táncoktatásának, ennek köszönhetően folyamatos az utánpótlás képzése. A közösség célzott belső fejlesztésének köszönhetően a korábban már tapasztalt, családi hagyományként öröklődő hagyománytisztelő szellemiség ivódott a fiatalokba. Itt a siker szót másképp értelmezik, mint sok más együttesek tagjai. Legnagyobb sikernek tekintik, ha a fiatalok saját örömükre, képességeikhez mérten, de szeretetből járnak a próbákra. Amellett hogy tudásuk legjavát nyújtják a színpadon, generációról generációra örökítik tovább azt a tudást, mely hagyományaik legjavát szolgálja.

Fontos szempontjuk a minőségi idő eltöltése. A modernizálódó világban sajnos egyre több gyermek kallódik el – legyen városi vagy falusi – ezért élményközpontú oktatással, kapcsolatok építésével igyekeznek a gyermekeknek egy olyan összetartó közösséget teremteni, mely felülemelkedik a rossz irányba húzó társaik hatásán. Képzettségtől függetlenül egyaránt megtalálják a helyüket azok a fiatalok is, akik esetlegesen tanulmányaik során sikertelenebbek társaiknál, hiszen a tánc felszabadítóan hat mindenkire.

A tanulás könnyebbé tétele és a hagyományok őrzésének remek ötvözetét mutatja be, hogy oktatóikat a környékből, táncukat a saját falujukban táncházakon lesték el. A közösség és helyszín, a hagyományok továbbörökítése mind olyan tényező a gyermekek számára, melyekhez kötni tudják a mozdulatokat, ezzel elmélyítve a tánchoz való viszonyukat. Tovább erősíti a gyermekek kötődését, hogy a táncházakban aktív résztvevői lehetnek a történéseknek, a tanultakat hasznosítani tudják, sikerélményként elkönyvelve az eseményeket.

A kérdésre hogy „Magyarságismereti-, honismereti tudásanyagot kap-e a tánctudás mellé” megállapíthatjuk, hogy egyértelmű igen a válasz, hiszen az idősebbektől megtanult mozdulatok mellett, azok kialakulásának elemzésére is sor kerül. Ugyan ezen tudást szerzik meg egy-egy, más tájegységre szervezett kirándulás alkalmával, mikor saját történetükön kívül más tájegységek táncaival ismerkedhetnek meg. Ha megismerkednek egy új népszokással, azt gyakran saját életükben is bevezetik, ezzel élesztve fel régi hagyományokat a néptáncon kívül.

A tanulmányutak és a Lakiteleken tapasztaltak jól példázzák, hogyan lehet a néptáncot úgy tanítani a gyermekeknek, hogy ne a versenyeken elért eredmények legyenek a fő ösztönző erők.

A Lakitelek Népfőiskola Közép-kelet Európa egyik szellemi központja. Az a hely elengedhetetlenül hozza a néptánccsoport számára a nemzetközi kulturális kapcsolatokat, melyeket kiemelten kezel az együttes. Kitűnő kapcsolatokat ápolnak Kárpátalja, Moldva, Erdély, Délvidék, Felvidék hasonló szervezeteivel, gyakoriak a csereprogramok, közös események. A tánccsoport így tulajdonképpen Lakitelek kulturális névjegye is egyben. Az élő nemzetközi kapcsolataik azt bizonyítják, hogy nem szükséges egy csoportnak magas minősítést látványos szakmai díjakat elérni ahhoz, hogy jó emberi és kulturális kapcsolatokat ápolhasson, vagy külföldre utazhasson. Jó képet mutat természetesen, ha a csoport hiteles munkát folytat és igényes a szakmai megjelenésére is.

A program időpontja: 2019.02.23-24.

A program helyszíne: Lakitelek

Hazai és külföldi szakembereink közös tanulmányútra utaztak február végén. Célunk egy olyan táncegyüttessel való találkozás volt, amelynek elsődleges szándékai között a közösség belső építése, az együtt eltöltött minőségi idő minél tágabb kiterjesztése, s nem pedig a sikerre való törekvés szerepel.

Pénteki érkezésünkkor Lezsákné Sütő Gabriella, a Lakitelek Népfőiskola és egyben a táncegyüttes vezetője fogadott bennünket. Bemutatta a népfőiskola tevékenységét, célrendszerét, valamint a folyamatban lévő fejlesztéseket, eközben mesélt az együttes mindennapi életéről is. A Lakiteleken működő Kösöntyű Néptáncegyüttes éppen a fent említett szemléletnek megfelelően működik: igazi közösség, amely felöleli és összefogja a település különböző korosztályait. Az eltelt huszonöt évben megalakult óvodai, iskolai és ifjúsági csoportjuk is, száz-százötven lakiteleki és környékbeli gyermek táncol ezekben, tehát van utánpótlásuk, folyamatosan frissül az együttes. Mint Sütő Gabriella elmondta, nyári táboraik során arra törekednek, hogy az adott táncanyag területéről hívják az oktatókat: ők a saját falujukban, a különböző táncesemények során lesték el az alapmotívumokat. A néptáncot Gabriella szerint nem megtanulni, hanem érezni, átélni és eljárni kell. A csoportok tagjai azért látogatnak el személyesen a különböző Kárpát-medencei magyar falvakba, hogy személyesen is bele tudjanak csöppeni abba a környezetbe, amelyben a szóban forgó néptánctípusok kialakultak. Vallják, a hagyományozódott tudást fontos átörökíteni, hiszen ha ez nem történik meg, akkor a tradíció szépen lassan elhalványul. Táncházaikban a résztvevők aktív részesei a történéseknek, élményként élik meg az ilyen alkalmakat.

Szombaton Békésszentandrás tájházával és az azt működtető civil szervezettel ismerkedtünk meg. A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület 19 éve folyamatos munkát végez, felkutatja azokat a még meglévő dokumentumokat, fotókat és tárgyi eszközöket, amelyek Békésszentandrás múltjának minél szélesebb körű megismerése szempontjából elengedhetetlenül fontosak. Az egyesület 2007-ben kezdeményezte, hogy épüljön a településen egy régi, szentandrási stílusú, vert falú ház: utóbbi ma helytörténeti, néprajzi kiállításnak is otthont ad. A tájház komplett, berendezett lakóteret mutat be (szoba, konyha, kamra), s helyet kap benne különterem is: ez a szentandrási szőnyegszövés történetével ismerteti meg a látogatókat. A ház udvarán a kubikosmunka és a vályogvetés eszközeit, munkafázisait tekinthetik meg az érdeklődők.

Kora este találkoztuk a Kösöntyű Néptáncegyüttes tagjaival. A csoport háromtagú zenekart hozott magával, így alkalmunk adódott a közös táncházi együttlétre is. Az együttes tagjai láthatóan elkötelezett táncosok, annak ellenére, hogy nem nyertek kiemelkedő szakmai díjakat és nem is törekedtek ezek megszerzésére. Fantoly Gyula kecskeméti táncmester vezetésével igazi, egészséges közösségként működnek.

A tanulmányúton résztvevők számos jó gyakorlatot, ötletet halottak a látogatás alkalmával, főképpen azt tapasztalták meg, miképpen lehet működtetni egy olyan csoportot, amely nem az eredményekért, hanem a tánc szeretetéért él. A másik megismert civil szervezet pedig saját erejéből valósította meg az álmait, őrzi a hagyományt a mai napig. Ők tudják: a jövőjük a múltjukban gyökerezik.

Feljegyzés

Műhelymunka

Kiscsősz, 2019. február 9.

Téma: A farsangi hagyományok felelevenítése (disznóvágás, télbúcsúztatás-bolondmennyegző, kiszebábégetés) a Táncképzés (néptánc hatása a személyiségfejlődésre, a társas viselkedésre, illetve az egyén jellemére)

„mind a környékről, mind a határokon túlról szép számban jelentek meg résztvevők. Az eseményre gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt érkeztek, azaz a társadalom minden életkori rétege képviseltette magát. Erre az alkalomra különleges műhelymunkát építettünk rá, amelynek során a hazai és külföldi szakemberek megfigyeléseket, jó gyakorlatokat gyűjthettek. Az esemény keretében fontosnak tartottuk a néptánc mellett a néphagyomány megismertetését is, hiszen a hagyományőrzés nem korlátozódhat a tánckincs fennmaradásának biztosítására. A hagyományok felelevenítésével szerettük volna elérni, hogy a tánchoz, annak elméleti és gyakorlati megvalósításához ne csak a próbákat társítsák a fiatalok, hanem a szórakozást és a tánc élvezetét is, vagyis ne csak sportként, illetve versenyszámként gondoljanak a hagyományőrzésre, hanem szórakozásként, a közösség összekovácsoló erejeként is.”

„Faluházban zajló táncoktatás: milyen pozitív hatással van a néptánc a személyiségfejlődésre, a társas viselkedésre, illetve az egyén jellemére. Óráról órára érezhető volt a nyolcvan táncos fejlődése, egymással történő kommunikációjuk erősödése, önbizalmuk növekedése.”

Bolondmennyegző, Kiszebábégetés (Télbúcsúztató)

Dunántúli Népi Kommandó és Devecser város iskolás néptáncosainak gálaműsora

Az ilyen jellegű eseményeket – amelyek programjában megjelenik a néptánc mint oktatás és képzés, ám mellette szerepet kap a hagyomány direkt és indirekt megismerése is –érezzük leginkább ideálisnak a gyermekek személyiségfejlesztésére, szocializációjára.

Műhelymunkánk témájául is szolgáló farsangi ünnepkör egy remek alkalom volt arra, hogy szakmai szemmel is megfigyelhessük a résztvevő csoportokat, érdeklődőket. Ez a hagyomány nem csak télbúcsúztató vidám jellege miatt vonzotta ide a határon túlról is az érdeklődőket. Az évek során Kiscsőszön kialakult és meg nem szakadt ismeretségek mind tovább mélyülnek egy ilyen találkozó alkalmával. Megfigyelhető azonban, hogy mind Magyarországon, mind a határon túlról érkező táncosok első sorban falusi környezetből származnak. Ennek oka nem a kevesebb mozgási lehetőség, hiszen a vidéki gyermekeknek a kerékpározás, túrázás vagy akár lovaglás sokkal könnyebben elérhető, mint városi kortársaiknak. Az ok a már korábban megfigyelt családi háttér. A néptánc sok esetében családi tevékenységgé, a gyermekek életének részévé válik. A közös családi tánc, táncházba járás, gyakorlás nem csak a gyermekek technikai fejlődését segítik elő, szellemi és lelki kötődésüket is erősíti a tánchoz és egymáshoz egyaránt.

Nem meglepő tehát, hogy kérdőívünkben feltett kérdésre, mely szerint „milyen jellegű versenyeken szokott indulni”, a válaszadók többsége az együttessel választ adta. Sokkal nagyobb a megkérdezettek összetartó ereje és egymáshoz való kötődése. Ennek a jelenségnek köszönhetően a gyermekek egymás iránti elfogadása, korra nemre és bőrszínre való tekintet nélkül példátlan mértékű. A családban szerzett és az egyesületben tovább fejlesztett tudás mellett, egymás elfogadása is fő célja a néptáncnak. Ebből kifolyólag arra a kérdésre hogy saját bevallása szerint kinek kell megfelelnie, a legtöbben az egyesület többi tagját és saját magukat jelölték. A külső nyomáskényszer eltűnt, a másoknak való megfelelés csak a csapat irányába mutat, mely által nagyobb a gyermekek sikerélménye, ebbe beleértve a szép versenyeredményeket is.

A farsangi mulatság is egy ilyen élményekkel gazdagító néphagyomány, mely a tánc mellett a hagyományőrzés egy más formájával ismerteti meg az érdeklődőket. A néptánc mellett népi hagyományaink színes skáláját vonultatta fel a rendezvény, mely projektünk célkitűzésének szempontjából azt is vizsgálhatóvá tette, a néphagyományok megismertetésével pozitív, megerősítő irányba mozdul a hasonló rendezvényeken részt vevő fiatalok néptánc iránt érzett kötődése, vagy esetlegesen nincs rá hatással. A gyermekek másnap történt élménybeszámolói szerint a rendezvényre pozitív emlékekkel gondolnak vissza, megszerzett tapasztalataikkal gazdagítani tudják ismereteiket.

A program időpontja: 2019.02.09.

A program helyszíne: Kiscsősz

Idén februárban is megrendezésre került a mára már hagyományosnak mondható farsangi mulatság, amelyen – a magas hozzáadott értéknek köszönhetően – mind a környékről, mind a határokon túlról szép számban jelentek meg résztvevők. Az eseményre gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt érkeztek, azaz a társadalom minden életkori rétege képviseltette magát. Erre az alkalomra különleges műhelymunkát építettünk rá, amelynek során a hazai és külföldi szakemberek megfigyeléseket, jó gyakorlatokat gyűjthettek. Az esemény keretében fontosnak tartottuk a néptánc mellett a néphagyomány megismertetését is, hiszen a hagyományőrzés nem korlátozódhat a tánckincs fennmaradásának biztosítására. A hagyományok felelevenítésével szerettük volna elérni, hogy a tánchoz, annak elméleti és gyakorlati megvalósításához ne csak a próbákat társítsák a fiatalok, hanem a szórakozást és a tánc élvezetét is, vagyis ne csak sportként, illetve versenyszámként gondoljanak a hagyományőrzésre, hanem szórakozásként, a közösség összekovácsoló erejeként is.

A résztvevők helyi finomságokat szintén megkóstolhattak: a februári hidegben forró orjaleves melegítette fel az érdeklődőket, a későbbiekben pecsenyével, hurkával és kolbásszal szolgáltunk. Ehhez természetesen elengedhetetlen volt a disznóvágás, amelyre a hagyomány szerint korán reggel került sor.

Ezzel párhuzamosan a Faluházban zajló táncoktatás – amely alatt a Dűvő zenekar biztosította a jó hangulatot – gyakorlati oldaláról mutatta meg a résztvevőknek, milyen pozitív hatással van a néptánc a személyiségfejlődésre, a társas viselkedésre, illetve az egyén jellemére. Óráról órára érezhető volt a nyolcvan táncos fejlődése, egymással történő kommunikációjuk erősödése, önbizalmuk növekedése. A foglalkozás pozitív élményként való lecsapódásában nagy szerepet játszott Szabó Szilárd és lánya, Rubinka, akik a széki táncok szeretetteljes oktatásával is segítették, hogy a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek a későbbiek során pozitív folyamatként emlékezhessenek vissza az itt tanultakra.

A mulatság lezárulásának közeledtével álarcos felvonulás keretein belül lehettünk tanúi annak, hogyan zajlik falusi környezetben egy bolondmenyegző, miként búcsúztatandó a véget érő tél, s hogyan fogadandó az érkező tavasz. Az ilyenkor elmaradhatatlan kiszebábégetés is az előbb említett változásnak a jelképe.

Mindezeket követően a Dunántúli Népi Kommandó és Devecser város iskolás néptáncosainak gálaműsorával került bevezetésre a hajnalig tartó bál.

Az ilyen jellegű eseményeket – amelyek programjában megjelenik a néptánc mint oktatás és képzés, ám mellette szerepet kap a hagyomány direkt és indirekt megismerése is – érezzük leginkább ideálisnak a gyermekek személyiségfejlesztésére, szocializációjára.

Feljegyzés

Terepmunka

Békéscsaba, 2019. január 19-20.

Téma: a Békéscsabai Országos Szólótáncfesztivál látogatása

Megfigyelés, interjúkészítés (gyermekek??, kísérőik melyik tájegységről érkeztek, mennyire befolyásolja maga a tájegység hagyománya, a szokásrend)

Megállapítás: „a gyermekeknek saját élettapasztalataiknak megfelelően átadni azt az információt, hogy itt nemcsak egy szárazon előadott táncanyagról van szó (technika), hanem magáról a személyiségéről (lélek). A fent említett összetevők egyvelege (technika, emberi lélek, tradíció spiritualitása) jellemzi a kiemelkedő produkciókat. A néptáncot oktató szakembereknek ezt a szellemiséget kell átörökíteni a fiatal generáció számára. A néptánc testileg, lelkileg, szellemileg teszi erősebbé az embert.”

Megbeszélésünk során összegyűjtöttük, hogy Békéscsabai látogatásunk során az ott történtek és elhangzottak mellett programunk keretében milyen teendőkre fektessük a hangsúlyt. Ezek a következők:

Interjú készítése a versenyzőkkel a következő témákat érintve:

o             ők és kísérőik mely tájegységről érkeztek

o             mennyire befolyásolja őket tájegységeik hagyománya, az ott élő közösség szokásai és elvárásai

o             milyen indíttatásból kezdtek el táncolni – projektünk szempontjából kiemelt fontosságú kérdés

A versenyzői kör és a velük érkezők nagy része vidéki volt. A budapesti együttesekből érkezettek 50%-a szintén vidékről került a fővárosi csoportba. Alapvetően jó lelkületű, fiatalos, tettre kész társaságot láttunk. Néhányan láthatóan túlszereplik magukat, útkeresők, néhányuk viselkedése túlzott önbizalmat sugároz, de ez a kisebb arányhoz tartozó jelenség.

Megállapítottuk, hogy a fiatalok „saját szintjükön”, saját élettapasztalataihoz kötött oktatási módszer sokkal hatékonyabb, mint a szárazon átadott tananyag. Ha van olyan élmény, melyhez a tanítvány tudja kötni a tanult motívumokat, a tanulás már örömszerzéssé válik. Így nem csak a technikai fortélyait sajátítja el egy-egy mozdulatnak, annak lelki megnyilvánulását is hozzáköti a tánchoz, mozdulatai természetesek, lélekből fakadók lesznek.

A fenti módszert természetesen nagyban elősegít, ha a gyermeknek már vannak otthoni, esetlegesen családi tapasztalatai a néptánccal. A szülőkkel / nagyszülőkkel történő közös gyakorlás, a „nagypapa által tanított” lépéssor mind olyan élmények, melyek, ha hibásan is rögzültek a fiatalban, örök örömforrást biztosítanak felelevenítésükkor. Természetessé válik a gesztus, a tanult modort ösztönből fakadó könnyed érzés váltja fel.

Itt a következő kérdések merültek fel, melyek későbbi kutatásaink témái lehetnek:

o             Könnyebben tanítható néptáncra az a fiatal, akinek családjában, esetlegesen felmenői között is van néptáncos?

o             Másként viszonyulnak-e ezek a gyermekek a néptánchoz?

o             Jellemző-e a körükben a tradíció hosszú idejű továbbvitele, szeretnék-e ők is továbbörökíteni?

A program időpontja: 2019.01.19-20.

A program helyszíne: Békéscsaba

A terepmunka folyamán a Békéscsabai Országos Szólótáncfesztiválra látogattunk el. A munka megfigyeléssel kezdődött, majd azt követően interjúfázissal folytatódott, amelynek segítségével felmértük, hogy a versenyre érkező gyermekek, kísérőik melyik tájegységről érkeztek.

A verseny alkalmával lehetőség nyílt a gyermekekkel való beszélgetésre, így részletesebb információkat tudtunk gyűjteni több témában is. Érdekelt minket, hogy a gyerekek milyen szokásokat, hagyományokat hoztak magukkal az ország különböző pontjairól. Érdekes volt hallani, a gyermekek hozzáállását a versenyhez, a versenyszituációhoz mennyire befolyásolja maga a tájegység hagyománya, a szokásrend, amit azon a területen képviselnek.

Az esemény alatt minden versenyzőnek három táncot kellett bemutatnia, melyből kettőt a fesztivál szervezői írtak ki – ez volt a kötelező rész –, a harmadikat egy szabadon választható tánc képezte. Utóbbi során a legtöbb versenyző a saját tájegységét próbálta minél színesebben bemutatni a nézőközönségnek. Számunkra meghatározó élménynek minősült úgy megismerni és összehasonlítani mind a táncokat, mind a versenyzőket, hogy az előző nap folyamán kicsit személyesebben is megtapasztalhattuk milyenek is saját érzéseik, illetve történeteik. Ekképpen a táncok mögött nem csak az előadást, hanem az embert is szemlélhettük.

A versenyfelkészítés során szintén ezt a módszert kellene alkalmazni: a gyermekeknek saját élettapasztalataiknak megfelelően átadni azt az információt, hogy itt nemcsak egy szárazon előadott táncanyagról van szó (technika), hanem magáról a személyiségéről (lélek).  Gyermekeinket arra kell ösztönözni, hogy e lelkiséget adják bele egy-egy produkciójukba. A hagyománynak ugyanis ugyanúgy megvan a spritualitása, mint az emberi léleknek, sőt, e kettő a lehető legszorosabban összefügg. A fent említett összetevők egyvelege (technika, emberi lélek, tradíció spiritualitása) jellemzi a kiemelkedő produkciókat. Ennek megfelelően kell felkészíteni a gyermekeket arra, bármi történhet a verseny alatt, az a fontos, hogy az ő személyisége, szíve, érzései, érzelmei benne vannak az adott táncban, előadásban. A néptáncot oktató szakembereknek ezt a szellemiséget kell átörökíteni a fiatal generáció számára. A néptánc testileg, lelkileg, szellemileg teszi erősebbé az embert.